Csikk-projekt

2013. március 3. Digitális Nemzedék Konferencia

Csikk, avagy ami a Semmi után van

Csikk

A Csikk nevelődési- és utazóregény, hiszen tartalma szerint két 14 éves fiatal autóba száll, és útnak indul, hogy rátaláljon önmagára. Kritikájában Győri Hanna azt írja: „Herrndorf a popkultúra képeire való rájátszással, a fiatalkorú olvasóközönség kulturális emlékeinek megidézésével (egy Tarantino filmben vagyunk-e?) vonzza be az olvasót… Itt a polgári család helyén csak az anyagi jólét elhaló nyomait látni, a szülők épp olyan éretlenek, mint a gyerekeik, a nyomasztó kérdések és a felelős döntések elől az alkoholba és a csajozásba menekülnek, miközben rettenetesen felsőbbrendűnek gondolják magukat a bevándorlókhoz képest, elvégre ők a drága villájukban viselkednek gusztustalanul. Innen jön Maik, ez az önbizalomhiányos lúzer, aki semmit nem tud mutatni magából az extrovertáltságot díjazó iskolai közegben, és ezért magányát a jól bevált cinizmussal leplezi. Meg egy adag őszinteséggel, amit a képmutató felnőtt társadalom, és az őket majmoló gyerekek nem díjaznak túlságosan.” (http://www.pagony.hu/a-felnottvilag-kozonyevel-szemben)

Több központi kérdést is felvet a könyv, az identitáson túl a másság, a kamaszkor, generációk közti különbségek, a 21. századi elértéktelenedés, a magány, a barátság, úton levés értelmezésének kérdéseit. Ezek mindegyike természetesen a klasszikus irodalom nagyjainál is mind megjelenik, én azonban azt tapasztalom, hogy mindkét példára szükség van: a Candide-ra és a kortárs regényre is. Mert ezekben ugyanúgy vannak hasonlóságok a különbözőségekben és különbözőségek a hasonlóságokban. Mint amit a diákjaimmal személyesen is szerettem volna megtapasztaltatni. A regény a műelemzés szempontrendszereihez (tér, idő, szereplők, viszonyrendszer) különböző fogalmakat kapcsoltam, melyek a Csikk és az identitás halmaz közös metszetei lehetnek. Illetve Bodóczky István Kis könyv a vizuális művészeti nevelésről (VKFA, Budapest, 2012) című könyvét hívtam segítségül a célok részletezéséhez. Ugyanis a szerző kiemelten fontosnak tartja a jelenkor értékeinek felismerését, azt, hogy az életben leljék örömüket a diákok, és hogy mi, pedagógusok vegyük figyelembe, tartsuk tiszteletben a diákok azon igényét, hogy saját életük önálló tartalmas alakításában részt vehessenek. Ez utóbbi számomra hangsúlyos cél: hiszem, hogy az általam elképzelt projektfolyamat akkor lesz teljes, ha az adott diákközeg folyamatosan alakítja saját igényei szerint. Természetesen nem fejetlenségre gondolok, mindig szem előtt tartom a főcélt, de hagyok szabad tereket számukra és a magam számára is, hogy alkotó folyamat lehessen a közös munka. Így hibák és csodák egyaránt lehetnek, életszerű a tanulás, nevelés folyamata, pulzáló, lélegző együttlét.

A mai kor értéknélküliségét hangoztatókkal szembemenve szerettem volna egy értékelvű folyamatban gondolkodni: hogy gondolkozzanak el arról, döntsék el, számukra mi jelent értéket. És ugyanakkor ezek az értékek ne legyenek kizárólagosak, vagyis a másik ember értékeit is tanulják meg elfogadni: tapasztalják meg az elfogadást, toleranciát, nyitottságot.

Fontos szempont volt a társadalomra való reflektálás, a mai kor aktuális problémáiról való beszélgetés az őket érintő témákban. Mindezzel a kritikus gondolkodás fejlesztését tartottam szem előtt, hiszen ahhoz, hogy felelős polgárai lehessenek egy országnak, rá kell mutatni arra, hogy igenis róluk van szó. Az aktuálpolitikai helyzet, a diáktüntetések, egyetemfoglalások, az őket érintő oktatási változások és -törvények mind jó példaként szolgáltak.

Egy olyan holisztikus szemléletben való gondolkodásra figyelmeztet Bodóczky István könyve, mely művészeti ágtól függetlenül kikerülhetetlen a 21. századi oktatásban-nevelésben. Ahogy ő is rámutat, a szociális érzékenység, környezettudatosság, erkölcsi kérdésekről való beszéd, szolidaritás a gyengébbekkel, kiszolgáltatottakkal, férfi-nő egyenlőség, rasszizmus elvetése – mind húsba vágó kérdések egy mai gimnazista számára.

„Különbözőségünk ugyanis önmagában nem teremt értéket. Ebből a szempontból nem a múltunk számít, hanem az, hogy a jelenünkből mit tudunk adni a világnak, mennyire vagyunk most jók, leleményesek, fejlődőképesek, mennyiben tudunk segíteni a jelen problémáinak megoldásában. Nem az számít, hogy mennyiben vagyunk mások, hanem az, hogy ezzel mit lehet kezdeni az adott helyzetben.” (Bodóczky, 22.)

A regény kezdőképe…

2013-01-21 10.14.37

2013-01-21 10.18.41

2013-01-22 09.44.37

2013-01-22 09.47.06

Mi tesz engem azzá, aki vagyok?

Kontextus

2013-02-14 08.17.35

Viszony

2013-02-14 08.17.23

Advertisements
Videó | Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s