Szita

A kapuval szemben mozdulatlanok a körök.

Áll a kút. Mire felnövök, hazaérek megint,

de ez egy másik ház,

a nyelv segédigéi fallal szemben.

Végre kiolvadnak a befagyott tárnák.

Látom átszűrődni a seregek vértjein,

eldől az égbolt, nincsen, ami tartsa.

Nem lőnek, nem fáj. Egyre közelebb.

Átesik rajtam a szemközti rokka.

Megfogan a víz, akár a tenger,

látom kiülni a sót, apró szál leng a méhen innen.

Fújkodd kicsit, mintha sütne,

ringó hétköznapok a testben,

szikrázik, mint a friss hó, ha nem akar elállni.te

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s