Hajnali seregek

Némán ülnek a baglyok, határos az ággal a hó,

leng az utcalámpa, azt hiszik, ez a dagály,

pedig csak törtfehér eső.

Messzire visz a tél.

A szélben bízhat csupán az emberélet,

hogy forró szájában viszi át a són,

nem hagyja, kihűljenek a tengerek alatta,

medúzákra bogozza magát.

A szarvasokkal egyidőben kel.

Finoman böködik egymást,

a talajmenti fagyokra erős lábakkal lép,

éjszaka van, a párkányról nézi,

mekkora a talpa alatt a sár.

Roppan a térde.

Átemeli a paplant a másikon, az már nem szarvas,

csak valami inas álom,

amiben a hóra emlékezik, akárha önmagára.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s