Altató (Zöld-ciklus 4.)

Sínek és sávok értek össze,

pedig látszott, hogy lement a nap.

A nyugat felőli oldalon vékony csíkban

éber maradt a táj.

Folyók felett hallottam zúgolódni a madarakat,

de nem sértette fel egyik sem fülem.

Aludj, aludj, a szívre néma burok folyik,

és úgy lepi be, mintha összeborulnának a fák.

Ebben a lombban nincsen susogás, se zaj,

sirályok motoznak habos szárnyaikkal az ég felé.

Mert ugyanaz a távoli boltozat nyújtja mind a két kezét,

hogy végre belakhassa a pihetollak közti űrt,

elidőzzön közöttük, ahogy a legszebb reggelek során

egy vizsla tekintetében ébredő ember melletti ember ébred minden nap.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s