Hinta (Zöld-ciklus 3.)

Himbálózott az ördögszekér az út mellett,

később a gyomok virága a szúnyoghálón túl.

Az arcokra a rúdon már alig emlékszem,

nagy tüzek pernyéje takarta ki, mint a hó, úgy hullt.

 

Lobog egy férfiing, a szememben sűrűsödő kása.

Nézem a felhőt, óva int, bolond, aki hisz a megváltásban,

és úgy hörpinti ki a zajló folyót, szennyes szőke színét a víznek,

mint részeges, akire az utolsót kenik hiába. Kár beléje.

 

De láttam a rúd vasát, a biztos kézzel kötözött hágcsót.

A nyakra feszülő hurkot egy kilélegzésben.

A kulcscsont fölött egy kósza ráncot,

úgy tűnt, csak felgyűrődött bőrdarab a széken,

 

a szigeten köröző férfit, könyékig feltűrt ingében.

Messze van, a szíve méla. Billentyűit a rúdra aggatja ki.

Kiürül a szív, s mint a folyón billegő tutaj, dúdolni kezd.

Az akasztottak zavaros arca e dallamra lassan leülepedik.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s