Seregek (Zöld-ciklus 2.)

Ahogy a félelem lassan visszaszámol,

kiteregetem a lombzaj belső dallamát.

Újratanult árnyjátékok a falon,

és csupa butaság: idén már nem látsz nyári ruhában.

 

A súly, amit a nyári égbolt emel fölém, acélkék,

és kék színű vérrel telítődnek a véredénykék,

mint egy gyárban, úgy szívódik fel,

olyan nagyszerűen magas most a tenger,

 

hogy lekottázva a nagy fekete fejeket,

a szív igekötőit köldökzsinórnak látni messziről.

Lusta minta. Izmosodó karok nyúlnak át a falon,

a résekről én már nem beszélek,

 

úgyis kitapintja hiányod.

A katonák felsorakoztak, mint a hangjegyek.

És úgy osztom be a létet, mint gyengéd, védtelen állatokat

egy tükrökkel teli térben. Ne sértse fel senki azt a trombitaszót.

 

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s