Erkély

A parttalan vidékről messzire kerültem.

Egy világítótorony álma volt a tenger.

A késő délutáni ébredésbe zajok szűrődnek,

a sarkon beforduló ember

hátán mintha nem lenne súly.

Ruganyosan lépked, a szó kisimul,

miközben talpával egyengeti az ütőereket.

Nincsen sodródás, se gyűrődés,

a boldogság lábadozni kezd.

Izmos félelme egy kerti székben ül,

az összekötözött nádak moraja elaltatja.

Sirályok ülnek a parton,

és nézik ezt a szépet mozdulatlan.

Bent a toronyban egy gömbön gyerek dobol.

Együtt hallgatnak.

A könyökéről csurog le az édes dinnyelé.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s