Hullámpala

A szerelem üres vászon.

Se pipadohányillat. Se árnyjáték a falon.

Se aloevirág. Se füstölő. Se könnyek.

Kimondhatatlan. Nem szeretlek téged.

 

E háborgó szirtről a világítótoronyban

álmodhattál volna boldogabban.

Hogy mire megtalállak, tudjak hiányoddal élni.

Ne kelljen minden pillanatra, mint az utolsóra nézni.

 

Mert a hídpilléren libegő fényfolt,

az a könnyed játék, s mindaz, ami szép volt,

már megtörtént nem egyszer.

Jókedvében teremt az isten ilyen rendszert.

 

Eljátszik. Akár a felhővel és az angyalokkal a parton,

üres tekintetük a hullám. Hagyja, felkapjon.

Tajtékos szívemből ne maradjon, csak a szél,

megfoghatatlan és tűnékeny legyél.

 

Se mosószerillat. Se liftek fénye.

Se krakkói utcakőbe szorult rések.

Addig néztem, míg kifeslett az égbolt,

mint szárítókötélen egy-egy felgyűrődő fényfolt.

 

A felhők szemében a leborotvált hajlat, a hónalj,

a fejbőr, a tarkó és lila szeméremfolton a sóhaj,

ekkor láthatóvá válik és elenged.

Felitathatatlan lettél, mint a tenger.

 

A szárnyas lelkek egy irányba néznek,

az angyalok szemén óvatosan lépkedj.

Éjjeli bogarak tömör teste koppan,

legszebb a szív, mikor mozdulatlan.

 

Nem a víz ez, és nem a tükröződés.

Aranyfüst sem lepi be szeles szívem, a nemlét.

Simulj a falhoz, engem hűtsön le az égbolt.

A szerelem kikeményedik: csontjaimat pergeti a vásznon.

 

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s