Rítus

Ha majd hazajössz, kisollóval nyírom körbe a szád.

Lekerekítem a hangzóidat,

egy kerékpár gumibelsője sem gondolhatná szebben.

Ahogy felkapcsolódtak az útszéli lámpák,

csak abban bízhattam,

hátulról elég erősek lesznek a fények.

Mert ami fölöttem volt, mind tompa,

ködös nappalt idéztek,

felismerhetetlenné téve a macskaköves utcát.

Balra park, jobbra cukrászda.

Még bizonytalan vagyok két keréken.

Ha van ereje a fénynek, és elég erős a hátam,

össze ne roppanjon abban az imbolygásban,

hajnalig járom majd veled a várost.

Végig a körúton, megvárva, míg felébred,

át a hidakon, kifakasztva a folyóra a napot,

úgy himbálóddzon jobbra-balra, mint a sás.

Öklömnyi nádbugák közt a vadkacsák,

nézd, valaha elrejtőzhettek ők is.

És most szétnyílik előttem a sáv,

végiggurul az az ezüstös csillogás, hagyom.

Már nem félek megállni.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s