Erővonal

Körbefutotta a Dunát, hátha könnyebb,

a szalagkorlátot használva sorvezetőnek.

Csukott szemű sávok az olvadó aszfalton,

beleragadt a talpa, ahogy a jégesőre gondolt.

Mellette a vízben, árral szemben,

egy beluga lobbant a benzingőzben.

Fehér árnya fölött úszott a futó teste,

az olvadó aszfaltot a lelkére kente.

A lépcsőről már látta, fodros lett a víz is,

rongyossá ázott ujja, mint a haboskőris.

Testével takarta fekete öklét,

a fehér delfin húsa tükrözte e tintafeketét.

Ömlött át a hídon, fülében a dallal,

innen Óbuda is csak olvadó jégtábla. Egy kardal.

A macskaköveken fél pár elhajított kesztyű,

magára ismert a lány, és nem volt könnyű.

Minden résben megakadt a sarka,

pedig cipője tompa volt, mint a delfin orra.

Hátából a víz szíjat hasított,

a naplemente volt csak, ami szilánkosra fogyott.

A fennmaradt hús hálóként feszült ki,

kivágott nyelvét a város csomóra köti.

Szálanként oldozta el a cetet,

a sarkvidékekről e hal hogy lehet,

hogy mégis itt van, és árral szemben úszik,

felfesti a felszínt, tejfehéren csúszik,

vonul, leng, suhan a beluga,

szerelmes lett abba a part menti futóba.

Az északi partokon póznára tűzték fejük,

most csak a fényre figyelnek, ahogy kicsordul mindenük.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s