A lator

Álmomban Krakkóban voltunk, elkísértél.

Vagy eleve együtt mentünk, nem tudom.

Egy körhintára emlékszem, illetve libegőre,

ahol mellettem ültél.

Felfelé vitt.

Nagyon fiatal volt az arcod és a szemed is.

Te fizettél, én meg rákérdeztem, ha nem leszel,

honnan fogom tudni, mennyi aprót adjak a konflisért.

Azt mondtad, ne féljek, te már mindent elintéztél.

Később egy házban jártunk, otthonos kerengőben.

Biztos vagyok, hogy ellipszisben, oválisban vagy körben.

Valami kettészelte a szobát.

Erősen kívántalak, ebben is, mert az ébredésben nem volt megbocsátás.

(Bunda János István festménye)

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s