Lábbeli

Rakpart, dinnyemély.

Végtelen hosszú lépcsők.

Minden vadkacsából Edit néz,

ahogy kilép a csatos cipőből.

 

Beúsznak középre,

a nyílt víz végre nem fáj.

Távol a Lánchíd kecsessége

sziklaszilárd rianás.

 

Ha beomlana egyszer a kamra,

emeld ki a vízből a sziklát.

Kövekkel zsebemben hullna,

hullna, zuhanna a sínpár.

 

Látod, ez se hiábavaló nap.

Aranyporba mártogattad ujjad,

s míg körmöd alá vízfényt susogtam,

a szívembe ivódott e bunda.

 

A lépcső peremén egy gerlepár,

simogasd homlokom, mert késő.

Rárebben, törődött nap tükröz,

hullámtól kikristályosodott cipő.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s