Kacér lejtő

Szálanként őszült meg, ahogy hozzáértem.

A pórusokat arcán krétaporral tömítem.

Négyszer cseréltem lepedőt az ágyban,

lázasan rágva szét kormos emlékét a számban.

 

A bőre tinta. Szíve elkenődött vízfolt,

szilánkosra tört fény pecsétes viaszosvásznon.

Kergetőző kutyák tekintete a Városligetben,

az áporodott alkonyatban elgurult a kedvem.

 

Levetkőztet. A lencse mögött egy ecset ránca,

beborult száz bogár ege, koppant a szivárványhártya.

Mennyi árok bújtatja hitehagyott testem,

fagyos föld enged ki zúgó hűségemben.

 

Csahos most az éjjel.

Vakogó sötétben veri szerteszéjjel

a kint hagyott hamutálakat,

kihűlt szem alatt a szarkalábakat.

 

A szája hullámpala, felkacag.

Rávetül egy árnyék, abban matat,

az ágy szélén ül, míg verítékezem,

tintában úszkáló rámpa két kezem.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s