Bunda-dal

Hónak indul, végül rét lesz belőle.

Ugyanaz a fény egy kettészelt vásznon.

Bottal böködném, lenge lett kabátom,

egy órásmester türelme a ködben.

 

Csontra fogyott csuklóm, tavaszból ősz lett,

sínekre, villanymozdonyokra vágyom,

talán a terepasztalon meglátom,

bőr és csont között mivégre köröznek.

 

Kell legyen valami a számlap mögött,

belőlem a jégkék elköltözött,

kezemben maradt lenge kabátja.

 

Hallom a mutatót, ahogy dobol,

megzavarodik a szív, ahogy lohol,

egy helyben köröz, egy odvas fában.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s