Keleti platán

A szívem vitte el. Szerelme néma.

Elhalt rétegem karéjokban válik le róla,

sorfalat áll közben, száraz a szeme.

A nászt egy tavi sikló leplezte le.

 

A szélre bízza magát, legyen terrakotta.

Hónaljam mohos nyárfavatta csiklandozza.

Ringó gömbjei kacagva esnek szét részekre.

Beleszeretni egy fába egy életre.

 

A likacsos, fejletlen évgyűrűkbe.

Márványból a csontja, bélsugara, rügye.

Nehéz éveket hoz, verébfiókákat fal fel,

szörnyeteg szívem lombjait hullatja el.

 

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s