Délibáb

A föld tágulni kezdett. A hőség csak egy taktus,

ereszd mélyebbre a tieidet, tanulj meg kérni tőlük.

Hogy láthatóvá váltak, a távolságon múlt,

a láthatatlan tárgyak alatt sík vidék feszült.

 

Súlyok nehezednek a súlytalanokra,

úgyis összehord mindenfélét a szél.

Egy tavaszi sóhaj az ördögszekér bokra,

a gyönge karokban kitapintható az ér.

 

Fényvisszaverődés. Nincs egy árva bója,

ami lehorgonyozná a sűrűséget.

Én nem értem. Pedig isten a megmondhatója,

láttam egy férfit és egy nőt a kertben.

 

Víztükör a szemekben, ezüstös csillogás,

megemelt felszín, mintha víz alatt lennék.

A sivatag homokkal szórja tele a szám,

de kánont dúdol a vízben a mélykék.

 

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s