Közelebb

Órákra vagyok tőled. Egy fásult állomás nyűge

szakad rám, nyári hűség, ahogy félreértem.

Izzad a szív és izzad a peron, görög ezer üres flakon.

A biztonsági sávon fel és alá – valahogy így éltem.

 

Egy történetbe kezdtem éppen,

hogy rendet láttam abban a zsúfoltságban,

összegyűrt dobozok között a holdat.

Zenélődoboz mélyéről kiműtött szívhangot

 

loptam, zsebre vágtam.

Zümmögjön valami, amíg a buszra várok,

órákra vagyok tőled ezen az állomáson,

az álom alig néhány méter. Szabadkézzel elérem.

 

A nyugalmat akartam megőrizni,

azért tűntem el olyan korán.

Elmesélni, mintha el lehetne, egy délutánt,

estét, hajnalt vagy órakattogást.

 

Ahogy mögém állsz, és kihúzod lassan a húrokat.

Újakat tekercselsz, a régiek rozsdásra koptak,

fals minden ósdi muzsika, amit hord a szél.

De egy konzervdoboz a zsebről ugyan mit mesél.

 

Miféle választás, lehetne bárki előtted.

Órák óta a murva közti fémeket nézem.

A gerinc a síneken húrok nélkül áll.

Nem billeg, csak eldől. Szomorú vasárnap délután.

 

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s