Atlasz

Mostanában sokszor eszembe jutsz.

Mint hosszú autópálya leállósávja,

az egyetlen tiszta mozdulat.

Jó tudni, hogy valahol vagy.

Jó tudni, hogy nem nyúlhatok melléd.

Hogy az április legyen bár örökös ébrenlét,

muszáj, hogy egyszer felmelegedjen a szoba.

Bekapcsolom a fűtést is, mintha ezen múlna,

pedig elgémberedik így is, úgyis a szív.

Tudod, hónapok óta Krakkóba vágyom.

Mert azt beláttam, kifuthatatlan magányom.

És ha fáj, legalább fájjon a csontig,

átütő erekkel ne hasaljak el,

ha már a süketeket választottam.

 De nem volt más.

A szélvédőn végiggurult az égbolt,

aztán továbbhempergett a műúton,

sziklaszilárd legyél, szívem, a porban,

mint az a kék folt a fejem felett,

no, jól van, ágyazz meg magadnak.

A vállaimról úgysem görgethetlek le,

s ha vannak még térképek kővé dermedve,

egyszer meglátod önmagad bennük.

Az úttestet öleled kihűlt karokkal boldogan.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s