Katana

A szerveket sértetlen hagyom.

A fejtől a testet, mint könnyű rabruhát

akasztom csak a szögre.

Az öv magától bomlik a derekadon.

 

Hátracsukló nyakcsigolya

egy óvatlan lélegzet.

Vékony pánt a hűség,

acélosan edzett.

 

És megmarkolhatatlan.

Teknősök kúsznak és darvak repkednek,

míg rád öltöm ünnepi selyeminged,

a karok némák, maguktól emelkednek,

 

süllyednek. Már nincsen bennem félelem.

Olyan ismerős ez a tavaszi vért.

Olyan ismerős ez a pengeél,

ahogy földig hajol a szívem,

 

mintha minden tőr e kard felé lökött volna.

Emlékszem, a sárkány éve volt.

Vízzel karcoltalak a homlokomra,

finom hínár csiszolta fényét a domborúnak.

 

Pedig most béke van.

Az ég egy darabon ismerősen szürke,

éleddel felfelé hordalak,

közvetlenül az övbe tűzve.

 

Egy mozdulattal ránthassalak ki, tudva:

a sárkány szíve csak az aranyban izzik,

a szamuráj útja a halálban gyökerezik.

De minden cseresznyevirág gyönyörű. Minden tavasszal.

 

 

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s