Egri csillagok nagycsütörtökön

 

„Azért teremtett az Isten venyigét,

 Hogy könnyebben megérthessük az igét.”

Gárdonyi Géza

Csak a fenekünk ért össze az ágyban.

A sötétítőfüggöny vitorlavászon,

szemközt a képen elgázolt nap van,

narancsszínt firkál a vízre az alkony.

A test, ha törött és nehéz a lelkem,

sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,

a pohárért nyúlok, veszejtsen el engem,

szerelmes éjszakám Egri Csillagokkal.

 

Friss mosószerillat az egész lakásban,

lassan vetkőztem a másik szobában.

Nem kongott ott semmi, minden gömb lélegzett,

a harangok aznap Rómába mentek.

A test, ha törött és nehéz a lelkem,

sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,

a pohárért nyúlok, veszejtsen el engem,

szerelmes éjszakám Egri Csillagokkal.

 

Minden érintés egy-egy zsolozsma,

az ágyban fekszik, odébb el gyertyákat fújnak.

Hűség pedig ez most, ahogy melléfekszem,

lábait mosdatom lábaimmal, csenddel.

A test, ha törött és nehéz a lelkem,

sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,

a pohárért nyúlok, veszejtsen el engem,

szerelmes éjszakám Egri Csillagokkal.

 

Lábfej a lábfejre, keresztbe a szöggel.

Feszület a testünk, párásan, nedvekkel.

Telihold sugara csorog számba lassan,

pipázgató isten az arcomon egy foltban.

A test, ha törött és nehéz a lelkem,

sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,

a pohárért nyúlok, veszejtsen el engem,

szerelmes éjszakám Egri Csillagokkal.

 

Hajnalra kifeszül az a vitorlavászon,

frissen mosott inge lengedező álom.

Húros szél támad fel a kikötőben,

vitorlákat bontok, horkanása rebben.

A test, ha törött és nehéz a lelkem,

sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,

a pohárért nyúlok, veszejtsen el engem,

szerelmes éjszakám Egri Csillagokkal.

 

Hasas már a vászon, száll az orrvitorla,

négykarú az ember, négy lába van, két orra.

Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,

Máté aludt, és mind aludtak… a régi férfiak.

A test, ha törött és nehéz a lelkem,

sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,

a pohárért nyúlok, veszejtsen el engem,

szerelmes éjszakám Egri Csillagokkal.

 

Eloi, Eloi lema sabactammi.

Egy ásványvíz zenéje lombzaj avagy pázsit.

Esőzúgás benne, lehűlés a széllel,

kiszáradó torok minden áldott reggel.

 

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s