A mások élete

Beleszeretni a legőrjítőbb hangba,

mikor már napok óta süvít a böjti szél.

Beleköltözni az üres sarkakba,

kiseperni onnan mindent, ami él.

 

Felemelni a szőke tincseket,

hosszú mozdulattal egy karcsú nő testét.

Odébb a félrevont vitorla tengeren

fogalmam sincs, e bolygón mit ér.

 

Átizzadt vásznak az ablakon,

a homlok zsíros nyoma elválik lassan.

Ellenfényben látni az arcokon,

ahogy kintről valami belülre pattan.

 

Virágcserépben szélforgót

látok az ajtóra vetülni.

Elengedni végleg csak azt tudom,

amit megtanultam szeretni.

 

Tejüveg zárakon csipkeszárny,

mintha csípő lenne, pedig csak lombok.

Mögötted állok, míg messze jársz,

a kabátod alatt a dombok.

 

Szétnyíló ajkakat ellentart

minden, mi mozdul, mi rebben.

Abból a zajból hatol belé,

pedig olyan közel volt a csendhez.

 

A böjti szelekről nem tudok,

úszkálnak már fejemben.

Idegen bolygóból csak egy forog,

lehetne kormány kezemben.

 

Elfekszem rézsút a fényeken,

egy tenyérben ujjak köröznek.

Kiszakadt szívedben azt lelem,

amit naponta röghöz kötöznek.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s