Árnyjáték

 

Átbeszélgettük az éjjelt. Hajnalra csak a névre emlékszem,

tágas tér a matrac, alattam dombokkal, nyílt vízzel.

Hong Kongról beszél,

a levegőben száraz jázminillat,

vékonyabb csuklókhoz szokott.

A szeme kék, mint a kagylóba zárt tengerek.

A teste sima, gyalult szívre gyalult szív tapad, egyérintő játék.

Felettünk nincs végtelen, se csillagos. Semmi vadromantika.

A szoba közepén pagoda szórja a fényt,

meleget sugároz, mint a nagyváros fényszennyezés után.

A plafonra árnyékot vető alak üres,

kör, négyzet és sokszögek olvadnak fölénk,

a mélyén mégiscsak szent ember kell, hogy feküdjön.

Egy alkar vagy ereklye legalább,

legalább valamelyikünk,

ha már kúp, gúla és palack is lehet.

Elhordtam reggelre az összes nevem, mikor hogyan kérte, olyan halmokba.

A kifelé hajló tetők alatt parazsas testek ringtak,

két szent ember találkozott akkor éjjel,  úgy mesélték. 

Hong Kongról beszélgettek,

hogy vajon kihasználhatatlanok-e a belső terek a pagodák mélyén.

 

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s