Galambdúc

 

 


 

A galambokra légpuskával akart.

Mutatta, mások hogy csinálják.

Szorítókötés az arcon. Hogy el ne vérezzek újra,

ha kinyitnám a szám.

 

Éjszakásak a nyitott ablakok, széles a párkány.

Nem hullik ki már a test, nem fordul át a gangon,

kívül-belül nem leselkedik fondor magány.

Körülöttünk minden fal szürke.

 

Vajon mit jegyez meg ebből egy ablak.

Alul a házmesterék kislánya, függöny lebben,

óvatlan leskelődik a nap is pár házzal arrébb,

kicsordul szíve a tűzfalra, égig ér.

 

Szép vagy, Pannónia utca.

Szépek az aszfalton csorgó színek,

rozsda perceg, halkul a szívben. Nem mar, nem harap.

Fényesedik alatta a krómacél.

 

Kiázott kamillatea egy csorba bögrében,

egy pihetollat néztem, ahogy ereszkedett felém.

A bádogembert ki kalapálja újra,

tollal szívét ki tömködi tele, ha feltámad a szél?

 

Mert a szerelem csak egy tavaszi reggel.

Egy lustán ácsorgó budapesti utca.

Mert a szerelem minden reggele olyan végtelenül néma,

a bádogember szíve tárva-nyitva, kongó vasárnap délelőtt.

 

 

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s