Szőttes

Ahol álltunk, mögöttem minden tágulni kezdett.
A földön néma intés, torontáli minta,
a sarokban vetett ágy,
régi rugókból hangvilla.
Elállt a szavam.
Nem tudom, milyen zene ez, amiben élsz,
honnan a hangsor, az ujjbegyek ritmusa,
de abban a táguló időben,
amíg a kezed a kezemhez elért,
egy óriás szőnyegben szövődni kezdtek a szálak,
a végét egyesével csomóztam, és most elhűlve nézlek,
felsikoltanak a rugók is, testünk rájuk nehezedő kotta,
nem tudom, milyen épület ez, amiben élsz,
honnan hátad hullámos íve, a kötőanyag,
de abban a táguló térben, ahol két fej összebújni kezdett,
mintha kicsit a világon kívül élni, hétfő helyett a hetet
keddel indítani lehetne,
elmosolyodtak a suszterbogarak.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s