Sétány

Minden utca néma, amit veled jártam körbe.

Háztömbre háztömb kerül,

lassan és egyenletesen hajlik a tér.

Mint a hátadból a csigolyák csücske,

kibillen a hegy, a hidakra nincsenek szavak.

A képen fél kézzel bontod a korlátokat.

Magától omlik és épül a környék,

görbe a Pannónia utca,

hajnali termek nyílnak a Tátra szívében.

Mennyi lélek a házfal körül.

Nők és férfiak verdesnek rémülten.

 

 

A lichthofban mélységes mély csönd van.

Az utcaköveken kitapintottam,

jártányi ereje sincs annak a szívnek.

Billentyűkkel rúgkapál,

méhemig ér, lüktet,

a tüdő hólyagja pulzál,

belső tenger.

Tele vággyal minden hajlék,

állandó emlékezés a testem,

finom nyomokat mélyít,

valaki szüntelen mosolyog bennem.

Hátracsuklik a nyak, ki-kihagy a szív,

betöretlen állat minden kikötő.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s