Vitorlák ellenfényben

A drótkerítés reggelre mindig újrafeszül.
Rácsait alkonyatkor bontja le az ég,
a csillagok kelletlen lépkednek,
hisz nincsenek fokok.

A tujákat szívem szerint ki is hagynám.
Bíborcsigákkal megrakott zsebeim lehúznak,
és a fenyő mögött valaki mindig lesben áll.
De megígértem, szerzek vöröset.

Kezeimben megannyi öblös, rovátkolt ház,
kanyarulatonként két árva tüske.
Valahogy csak kifacsarható belőlük némi szín,
királyi ékem, bíbor, karmazsin,

ha már a kikötők távol vannak.
Emlékszem a boldogságra.
A hajó bordás, csonkolt teste még ép,
a képen kövérek a csigák.

De megígértem, szerzek vöröset.
És hogy lesz a palásthoz másik szín.
Pompában hulló csillagok, semmi tüske.
Semmi lépcső a földre. Bokáig gázoló karmazsin.

De ezek csak halott állatok.

Image

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s