Tájkert

Kesztyűben nyúlt a törzshöz,
a babakocsi percek óta szabadon állt.
Ahogy elengedte, görbülni kezdett az ég,
felröppentek a vadkacsák.

Hajlékony, hosszú testtel támasztották a fák,
a nő a törzs körül vakon lépegetni kezdett.
Mintha sötét és félelmetes lenne,
nem pedig februári hóban verőfény, délután.

Kitapogatni a vaksötétet.
Kongó törzsét valami odvas mélynek,
áhítattal, feszülten, körbe a gyűrűket,
a le-föl kerengő olvadást.

Úgyis csak a nyom marad, meggyűrűzött
teste egy valahai tónak.
Mélyen a hóban a kitaposott sáv,
önmagába érő égi minta, vízfelszínen fodrozódás.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s