Roppanás

A vadkacsákat a tó, engem a hó szelídít meg.
Lábam alatt ívesre marta a zápor a talajt,
lábnyomaim mintha emelkednének.

Odébb egy fa félbetört törzse, kilóg a képből.
Szemben némi zöld, de ritkás minden átmenet.
A tó közepére mégis eljutottak a vadkacsák.

A szökőkút körül gőzölgő meleg van.
Pihenni a befagyott külső ívre ülnek,
nagy csapatban magányosak tollaik.

Nincs körülöttem semmi. Körém ülnek ki
elcsendesedni. Nyomaimban saját léptem,
végre egy út vezet, egy felé. Látom őket alábukni.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s