Jóslat

A csontokon még leng a hús,
lassú szél ringatja körbe.
Felcsavarodik a fára újra,
építkezik bennem a tél.

Nagy, roskatag havak jönnek.
A szavaidat magamra hegesztem,
hátha leválnának megint,
mire megokosodik bennem a gonoszság.

Egy kávézó sarki üvegablakánál ültem,
a körútnak háttal, miközben bénulni kezdett a szív.
A felkötött állú nőkre gondoltam,
hogy addigra elzsibbad teljesen belül.

Nem lesz a méhben éles fegyver,
nem feszíti szét a tél. Nem lesz apró,
kicsavart kezű reggel, se undor,
se képes beszéd.

Akkor majd a géz leszek az állon,
száraz szemű, sós nappalok.
Akkor majd egyenes gerinccel állok,
megtanulok irgalmas lenni magamhoz.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s