Porcelán

Nagy, forró köveken homoríts,

sugározzon a hő nyugtalan tovább.

Kimasszírozhatatlan nappalok felé mászik,

olajzöld páncélos lesz mindkét bogár.

 

Istenem, jóságod nem vitatja más, csak én.

Áporodott életek ütik fel fejüket,

durva gazt kivágni üres a kezem.

A szememet nézd, a többi lusta minta.

 

Te tudod, mire kering néhány liter vér.

A szívkörfogat lakkozott kanócra lobban,

apró kövek kristályosodnak mindkét vesében.

Fél csigolyányi különbség, hiába páros szervek.

 

Álmomban a gerinc kipattintható volt.

Közelről nem különb, mint a másoké, se rosszabb.

De hiába szűrtem át annyi éjjel,

már méhen belül roppantak a csontok.

 

Mintha szögeket ráztak volna.

Azóta lélegzetvisszafojtva élek.

Szilánkosra horpadt a belső táj,

felismerhetetlen fészek.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s