Függőkert

Először csak a testet. Aztán ki kellene halászni azokat a leveleket is, hátha közben találok szavakat a vörös erdőre, gondolta Edit. Balra a lángoló lombok, jobbra a korlát, pedig biztos nem annak hiánya miatt zuhant volna be a tóba. A víztükör sima volt, mint az acél, és pont olyan megalázó, mint az alumíniumedénykék, amikből a levest kanalazta ebédnél. Kisül tőle a szemem, rúgott bele egy kőbe. Hátranézett, a fenyő egészen tüskés lett a ködtől. Mintha a bőrét nyúzta volna le a nyirkos idő, amin előtte nyomot hagyott a sok kacsos ág. És azt feszítette volna ki a Jóisten, hogy száradna ki végre. Jobb lett volna ezt sem látni. Maradjon nyirkos, vagy az Isten titkolja el a szennyes dolgait. És hamarabb indulni el az aranyerdő felé. Hamarabb indulni.

A képek alatt is arannyal alapozzák a felületet, így mesélte az a régi barát. De azóta ő sincs, mintha sosem lett volna, csak bizonyos színek juttatják eszébe. Egyesével húzogatta ki a földből a szálakat, és megint düh fogta el, ennyi gyökér nem lehet a földben. A gyökerekre ráakaszkodtak a földdarabok, a lazább szálak között csombékban lógtak volna, ha a föld felett vannak, de így csak nehézkessé tettek mindent, ami a keringésről szólt. Az érfalon belül éppen úgy, mint a föld alatti gyökereken, mondhatta volna Edit, hogy kering a vér, hogy a fák edénynyalábjai fel és le izmosan szállítják az anyagot. És ha van bennem mozgás, akkor a halál nem rághat ki mindent, nem haraphat belém. Ez persze tudta, hogy hazugság. A halál rendre belekóstolt. Először csak a vádli után kapott, volt, hogy el is vétette. Aztán máskor a csípőjéből vitt magából egy darabot. Néha úgy képzelte, még látja is, ahogy mozgó állkapoccsal továbbáll. Vissza se néz. Az mondjuk jó lett volna. Hogy ne rettegjen tőle úgy, mint János a Vörösruhástól. Jó lett volna azt mondani, Dehát hazudsz, és csak képzeled azt a nőt, nincsen a Vörösruhás. De az évek során megtanulta, bár ő nincs, és János sincs, Képzelem magam, ahogy képzellek téged is, de a kirágott darabbal a szájában valami mégis lohol. És mindig egyre el. Azt hitte, ez a legrosszabb. Ez a loholás. De aztán abban a vörös erdőben valami lassú indáival benőtte a testét, és később mégis belülről nyelte el a sár. Valami olyan állagú, mint a tóban a levelek között az őszi tó. Tehát akkor van egy olyan is, aki belülről rág. Hagyján, hogy a belső szerveket. Mert hogy kirágta a vese és a máj szöveteit, Edit még el tudta felejteni. Ha hajnalban eleget lélegzett, lett újra benne elég fény, hogy elvakítsa a kirágott lyukak mélyi sötétet.

A szeretet lehet ilyen, gondolta, hogy kell legyen elég fénye, kell legyen benne elég atom, ion, molekulák, hogy az egymáshoz dörgölődző testeket hagyja lélegezni. Nem fullaszt, nem szűkít, hanem tágas tereket seper ki. Ahogy tovább lépdelt a tó körül, egyszerre hűvösebb levegő lökte meg a karját. A napsárga levelektől olyan volt, mintha déli verőfényben járna, de azzal ellentétben ez most hűvös volt, és földszagú. Alul az avar, és felül a lombkorona. Aranyszínűek. Forgatni kezdte Editet a szél, könnyű, puhai lábairól lesodorta a cipőket is. Ott lebegett vastag pamutharisnyában, nyaka köré tekeredő hajával, amit a forgás egyre szorosabbra fűzött. Most már elengedhetnél. De a malom csak forgott, és a szél közben a fülébe súgott, Edit, ne félj. És Edit belehajolt a szélbe. A mozgástól kipörögtek a nyak és az állkapocs bőrébe kapaszkodó szálak. Ez neked is tetszene, Vörösruhás. Meleg volt a levegő, de Edit ezt már alig érezte, alig, aztán egyáltalán nem, mert a forgásban megvakult, a szeme kiégett, és csak az aranyszín maradt a retinán. Hiába lettek hiányosak a vese és a máj szövetei, ahogy felnézett az égre, ezernyi apró pikkelyszem figyelte, hogyan forog. A levelek olyanok voltak, mint a lép, vagy ezernyi aranyhal felfúvódott teste. Az ágak körözni kezdtek, és Edit elfelejtette, hogy dehogyis, hogy most ő kereng, minden ív megfeszült, aztán elernyedt.

A tóban egy vadkacsa úszkált, arrébb a többitől, akik csapatban fedezték egymást. Ez meg villogó zöld fejével a hóna alá túrt, a citromsárga csőrrel valamit kapargált. Ettől összeborzolódtak a tollai, Editnek a nagy kupacba sepert avar jutott eszébe, ahogy hirtelen belefújt a szél. A kacsa lábai széttárva, mintha támaszkodna a vízen, és akkor a tó körül sétáló belátta, Istennek igaza volt, mert mégis van, aki a vízen jár. A madár teste körül gyűrűkben állt a tó, csak a kacsa árnyéka törte meg, zöldesebb, de inkább sötétebb lett ott a víz, amerről kitakarta a napot. És egy karnyújtásnyira Editnek, de a vadkacsának épp elérhetetlen távra látta megint a pihetollat, ahogy úszik a vizen. A lebegésben megint elkomorult, a fenyők jutottak eszébe és a köd, de aztán addig nézte a pihét, míg az lepergett levéllé vált.

Ekkorra már belezavarodott a számolásba. A negyedik körig emlékezett, aztán elbizonytalanodott, az ötödiket vagy a hatodikat rója. Legyen. Amikor meglátta, nem tűnt különösebbnek a többinél. Aztán ahogy közelebb hajolt, vette észre, középen ki van rágva az erezet mentén, legalább három helyen. Jó lenne pontosabban emlékezni. Hogy három volt vagy négy. Hogy miért csak ez a két szín van a világon. Oldalra hajolni, ha jön a vörös és az arany, de csak azért, hogy aztán a nagyobb áradatba hajthassa a fejét. Kitakarni a világ elől a többi színt, ne legyen a vadkacsa mélyzöldje se, egyáltalán ne legyen semmilyen kék. Csak az erekre figyelhessen, amelyek körül az a tátongó mélység igazából két-három sötétebb levél is lehetne, szirom- vagy lepellevél. És akkor János végre hátradőlne, hogy nem az Úristen játszik vele, amikor csukott ablakok között a tenyerébe fújja a pihetollat. Csak a Vörösruhás.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s