Markó Anita beszámolója a felonline.hu-n

http://felonline.hu/2011/10/18/belem-az-ujjat/?fb_ref=.Tp3XmhnJ7CQ.like&fb_source=home_oneline

Belém az ujját?

Belém- mondja Csobánka Zuzsa, nincs kertelés. „Az volt a cím célja, hogy odanyúljanak.” Ha eleinte egy kicsit is azt hittük, hogy itt a címben valami csel leledzik, hogy bizonyára ez valami elvontan értelmezhető, trükkös, mégsem-arra-kell-gondolni-játék, akkor bizony tévedtünk. Itt ugyanis vájkálás van, metaforikusan és nem elvont értelemben is, vájkálás egymásban, pőre testekben, bugyrokban és amiben lehet. Ez derül ki legalábbis hétfő este a Hadikban Csobánka Zsuzsa első regényének, a Belém az ujját kötetbemutatóján, miközben a szerzővel Szegő János és Winkler Nóra beszélget.

„A szövegeiddel mindig elmész a dolgoknak addig a széléig, ami már a külvilággal találkozik, nem erőlködsz azon, hogy legyenek védelmi zónák, rétegek.” – Ez a tételmondat, Nórától hangzik el még az est elején, aztán bizonyítást is nyer. „Kitettség” – keresik erre a megfelelő szót, talán ez az.

„Azt nem tudom megígérni, hogy nem írok azokról, akiket ismerek.” Hiszen itt kezdődik minden, „veszélyes, ha az életből novella lesz.” Az induló- és végkövetkeztetés is ez maradt, Zsuzsa pedig arról mesél, hogy az előzőekkel ellentétben most igyekszik figyelni, hogy távolítsa karaktereit azoktól, akiket valójában formáznak. Érdekes kérdés ez. Egy regényszereplőben hogyan ismerhetnek önmagukra a szerző rokonai, barátai, ismerősei… Nehéz ügy ez, hiszen a valós figurából vagy csak egy tulajdonság marad, ami keveredik egy másik jellemzőjével és egy harmadik történetével, így aztán furcsa valósággyökerű fikció marad, legalábbis úgy tűnik, ilyesmi sülhet ki az egészből. „Meg kell tanulnom úgy átültetni a történeteket, hogy a személy ne feltétlenül ismerjen magára, akiről szól, mert esetleg megbántom vele. Apukámtól félek ilyen formában, őt nagyon megbántanám ezzel, ő nem is tudja, hogy ez a regény van.”

„Mikor lobbant be a próza az életedbe?” – kérdezi mindenttudó élccel Szegő János, hiszen miatta kezdődött, már abból a szempontból, hogy a Litera „Két flekken” rovata adta meg Zsuzsának a kezdőlökést. „Sikeres volt és otthonos ez a forma.” Olyannyira, hogy a munkamódszer, az írás alapmozzanata is ez maradt. Mert van úgy hogy jön a szöveg, és akkor írni kell, egyben, két-három flekknyit, nincs terv, nincs váz, magától alakul, formálódik, kerek egész lesz és akkor kész van. Akkor jöhet a megnyugodás, akkor már nem nagyon kell hozzányúlni, akkor már nincs dolog vele. (Persze van, utómunka, kiadás előtt, de ez már csak szöszölés.) Az egész regény ilyen apró szövegekből áll össze. „Frau Frankenstein” – mondja erre Szegő. A szereplők egyébként megteremtik a történetüket, tudják, mit csinálnak. És ez tényleg hülyén hangzik, de azért egy kicsit hihető. „Ez ilyen konyhabuddhizmus. Ebben hiszek, hogy ezek a történetek, amik kijönnek –és ezt nyilván vagy elfogadják vagy nem –, bennem valahol vannak, ezeket láttam, megéltem. Nem tudom mással magyarázni, hogy ezek hogyan tudnak működni, hogy miért rakódnak össze, miért lesz mégis kerek.”

„Úgy kerek, hogy tele van mocsokkal.” A kifacsarodott szépségek, így emlegeti őket Zsuzsa, ez a kulcsfogalom, ettől lehet leírni a bugyrot, a koszt, a steriltől legmesszebb eső aktust, a kurvát, mindent. Pszichologizálható ez is, óhatatlanul a gyerekkor tűnik traumatikusnak, túl sok szabály, túl merev szabályrendszer, túl tiszta világ, a megfelelési kényszer meg a „Tudni illik, amit illik”, amiből ki kell törni, amin átvet az agresszió, hogy az igazság nem ez. „Itt minden büdös. Szeretkezés előtt itt nem mosdanak. De az élet az ilyen.”

„Mondd, isten, hogy rend van a világon, mondd, hogy ilyenkor is bóilintasz, és hátradőlsz. El akarom hinni.” (Belém az ujját: Erotika) – A szaxofon (Vásárhelyi János) disszonánsokkal, tört ritmusokkal felel. Pont.

„A névadás a prózád alkímiája.” A és M betűs nevek (főleg, de nem, de mégis) szociometriai hálója a regény. „Érdekes névadás, misztérium, Fésűember, sorsválasztás, így lesz ez alkímia. A szereplőgárda olyan, mint egy nagyregény és egy szappanopera kereszteződése.” A lényeg, hogy idegen nevek kellenek, mert minden elnevezés túl terhelt. „Minden név mögött van egy történet, és nehéz tiszta neveket találni, ami nem jelent számomra valamit.” De ez a játék, sok név egy személy maga Csobánka Zsuzsa, aki Csobi néni is, meg Pál-Csobánka Zsuzsa is, Csinszka is meg Emese is. Persze az addikció marad: a próza és a vers.

„Nincs józan nyelv a szexualitásra a pornográfia és a patológia között.” Beszélni erről, nyíltan, közvetlenül, még mindig zavarba ejtő egyeseknek. Pornóregény-e? Lehetne – akkor majd többen olvassák, nevet Zsuzsa. A test leírhatóságának tabuját meg lehet kerülni. Nincs behajtani tilos. „Azt gondolom, aki ezt elolvassa, annak lejön, hogy ez nem pornó. Hogy nem ez a lényege. Persze engem izgat a szexualitás, az embereket is. De a lényeg az mélyebben van.”

Zárlat. „Az a nagy projekt, hogy nem borulni bele. Az őszben nem azt látni, hogy csupa halál, hanem azt, hogy ez így szép. Elhinni, hogy itt mindenki azért van, mert ez valamiért fontos. Ez az egész furcsán jó, iszonyúan jó.”

Csobánka Zsuzsa – Belém az ujját könyvbemutató est, Hadik Kávéház, 2011. október 17.

(A fotókat Molnár Fruzsi készítette)

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s