Belső tenger

Újra úszni indul, mély a tenger.
Éjjelente jobbra fordul,
alga és víz nyaldossa kitakart testét,

olyankor álmodik.
A lába közé gyűrt lepedő felissza az éjszaka nedveit,
gyáva bevallani, retteg.
Néha arcul csapja a sós szél:
halmokból még senki sem épített várat,
elmossa a víz, a dagály partot ér.
Mondhatná, mindegy, hisz fuldoklom,
de a lebarnult bőr olyan esendő,
mintha ott se lenne.
Néhány méter zihálás, verdesés.
Lecseréltem a fürdőnadrágot.
A teraszon alsógatyában napoztam.
Illessz hozzá másik mondatot, mi gyűrhető.
Hogy ugyan ki látja, hogy térd fölött is barna már a bőr.
Ki érinti majd a homoktól tanult szólamot, a csikorgást?
Apálykor indulnak útnak a belső szervek, a tüdő körül szűkös lett a tér.
Szállnak a fregolin a fecsék.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s