És a katonák?

Hontalan férfit ne engedj be a házba. A padláson válogattam a lámpatesteket és a karnisokat, írta Martin, olyan meleg volt odafent, hogy a hátamon a szőrszálak kiegyenesedtek. Eszembe jutott a melle, persze a szája is, meg a csiklója íze a nyelvemen. Nem szégyellem, miért is tenném, amikor úri kedvem így tartja, végtérre a ruganyos huncutság vezérel.
Kurva vagy? Másik az almaborba kortyol. Az. És fáj? Fáj. Rágyújt, akkurátusan kikaparja a pipa szélére égett dohányt, aprókat csippent a dohányból, lassan tömi. Nekem is. Nyúlnak a percek, megint az a Kálvária téri ház, nyitott ablak és belül félhomály, mintha üres lenne. Ez a szabadság, érted? De ahogy kimondja, belemerevedik. Ilyen képek miatt nincsen holnap, tegnap, csak a vörösruhás nő a szoba sarkában. Megint nézi, kihívó, ahogy a szája résnyire nyílik, a ruhája nyakig begombolva, szoros és néma, én ma téged meg foglak erössen bazni, sötét van benne most még a szövetek között is. A hálóba kerül a Másik, a selyemből nem lehet kibújni, az asztalon hiába van annyi tű, kiszúrhatatlanok a hólyagok.

Mikor leszállt a buszról, volt valami furcsa a házon. Az ablakok felett ezer fekete folt, képzelődöm, mondta Marla, aztán hogy lövésnyomok. Csak nem lehet ott ennyi fekete madár. De már. Nem varjak, bár abban lett volna dráma, csupa galamb, inkább sötétszürkék, mint feketék, de ilyet elképzelni is őrület, arra gondoltam, röhögni fogsz, hogy Hitckock, bazmeg, a halott kurvák és bolondok lelke, ahogy madárrá változott. A berácsozott ablak feletti póznákon ücsörögtek, összebújva, leszakadhatott valami díszítőelem. Mert ezek a póznák a felszakított vakolatból nőttek, mintha beletéptek volna a házba. Szögbe akadt nadrág hasad így, vagy az ember bőre, ha nyúzzák. Nem tudom, miket lehet az ablakok felé rakni, de hogy mi van az eresz alatt. Talán egyszer fontos lehet. Mert az ereszcsatornán tudom, hogy ugyanolyan sötétszürke galambok ülnek, és mindennap újra odatelepednek. Mintha melegebb lenne, felfúvódik a madarak teste, a tollaik kétszer akkorák. Ilyenkor vannak ők és van bennük egy másik, aki néma, nem bír megszólalni, míg az egyik burrog. Gyere haza, hallja a régi hangot, ahol nincsen Csillebérc és nincsenek a hegyen fák, egyszerűen csak felmegy, aztán addig gyalogol, míg vissza nem ér a térre. A cipője sáros, a galambok istentelenül sokan voltak, egy élet kevés lesz elhessegetni őket onnan. Teleszarják a párkányt, az üveget, a félhomályon sötét árnyékok húzódnak, ahogy rávetül a szarfolt a parkettára. Rácsosodik a levegő is, fémesedik, feszül. Recseg a cipője alatt, a foltra nem lép, de ahogy lepereg a sarkáról, újabbakat hagy maga mögött, minden egyes lépése újabb árnyék, mintha odaszartak volna a galambok a fára.

A kurvák szomorúsága. Mert a hontalan férfit beengedte Marla, persze a melle, a szája, a csiklója íze, minek is tagadnám. Szofka aznap kétszer kelt fel, mikor Martin beszari lett, és gyónt. Egyszer reggel, felébresztette a gyerekeket, míg zuhanyozott, Martin főzte le a kávét, öltöztette a lányokat. Harsányabbak voltak, mint szoktak, érezték a papa szagát. Papa ma szagos volt,vadra ment vadászni. Szofka csak annyit érzékelt, Martin ma különösen gyengéd. Könyékig volt a mosogatólében, mikor Szofka a konyhába ért, későn jövök, a gyerekeket elintézed? Marla fenekét látta a buborékokban, Marla száját, ahogy a farkára bukik, a testnyílásait, ahogy belészuszakolja magát. Test a testhez, én itt állok, mert mást nem tehetek. Csak annyin múlt, hogy nem kellett volna késni, időben érj haza, ne kelljen rád várni. De olyan édes volt, hogy most kimaradhat, a tárgyalás elhúzódik, hosszúak lesznek a köszöntőbeszédek is. Marla forró hasa és a háta. Ahogy szétkeni a mellén a gecit, gyorsan mozdul, mint a kisállatok, hirtelen nyúl a combja közé, és markol bele a lébe, Martin most Ceasarnak érzi magát, újabb világok hódolnak, rajta kívül sivár minden. Marla testén só van, Martinból ennyi marad, kimarja és kiszárítja, terméketlen talaj lesz a lányból. Mint a sót, úgy szeretlek, de hazugság volt abban a mesében is, a só itt geciből marad, ne szépítsd. Van benned valaki, aki újra meghal, és feltámad. A szarkák hangosan csettegnek a kertben, a párhuzamos földtáblák teregetőzsinórjai alig fogják fel a szelet. A ruhák nedvesek és lehúzza őket a víz súlya, Marla mozgásért istent hisz, száradnának már meg. Másodjára mikor Martin azt kérte, üljön le, ülj le, Szofka, nem kertelt, pedig a drámához kiválóan értett, beszélnünk kell helyett csak annyit mondott, jó ideje csallak. Később azt hazudta, egyszerre többel is, ne fájjon annyira, több nő az nem szerető, csak baszdüh, kapuzárás. Szofka meggonoszodva ment betakarni az alvó gyerekeket, mert annyira fájt. Martin megkönnyebbült, ő végre kimondta, vallott, túl van rajta, a felelősség most már a feleségéé. Csak azokat az íveket tudjam feledni. Csak a pinája szagát.

Hontalan férfit ne engedj közel. Mert az olyan beléd mar, és megtanít hazudni. Hazudsz, hogy felébredj, hazudsz, hogy kinyisd a szemed, hazudsz, hogy kikelj az ágyból, és a kávéért is hazudsz. Hazudsz, hogy a fehérneműt miatta válogattad, hazudsz, hogy miatta vagy csupasz és szőrtelen, már-már gyermeki, hazudsz, hogy ki bírjad nyitni az ajtót. Hazudsz, mert odakint nincs senki. Hazudsz kalapot, sálat, egérszürke öltönyt. Hazudsz, és így talán leélhető az élet. A HÉV-en a vénasszonyokat nézed, mind vastag szőrmebundában, strasszokkal és öt ujján aranygyűrűvel készülődik. A kezét a szája elé tartja, oldalt egymáshoz feszíti reumától torz ujjait, és miközben rikácsol, a teste suttogni készül, mintha nem is ő tenné. Csak az a baj velük, hogy pisisek. Az ölében a fehér cipőhöz illő fehér retikül, a szája rúzsos, a szemöldöke remegős fekete csík, a keze ma nehezebben engedelmeskedett. Két csodálkozó ív feszül az arcán, de a szeme él és csillog. Ilyenek, na, végül elhagyják magukat. Háh! A múltkor is azt mondtam, elfáradtam, üljünk le, mert nem bírtam, olyan büdös volt. Háh! Felkiált, később megszokja a HÉV, minden mondatot ezzel zár. Nem fér bele? A szomszéd nő a zacskó felé biccent, rakd be a ridibe a cipőt. Emlékszem, akkoriban naponta gyalogoltunk át a Katonaréten. Háh! A néni nem figyel, a történet elúszik, valahova a daruk felé tart, óriás betontömegek nehezednek a házak fölött. A szagok erősek, a fülcimpája lebiggyed a nehéz klipsztől, mintha a szájával csücsörítene. Ezeket a szeméttelepeket már rég le kellett volna bontani. A HÉV most fordul a bekötőútra, szürke a város. Rendben van, hogy cigány, de én akkor is. Mert rendnek kell lenni. Az almáspiték összenyomódnak a táskában, utcákkal arrébb szedelődzködnek a férfiak. A legtöbb nőből károgó varjú lesz, vércsekörmű szárnyasok, mi meg bebüdösödünk. Mert a húgyszagot eleinte ő is érzi. A nők orra beleremeg, elfacsarodik, nem lehet nem észrevenni. Az arcszesz hiába, ez a bűz már a bőrből jön, lassan szublimálok, mondja és felröhög. Arra a fenékre gondol, ami miatt éjszakákon át gyalogolt a Feneketlen-tóig, át a hídon, aztán a térig és tovább. De van olyan, hogy a kurvákat hiába keresi az ember.

Az. És fáj? Nekem is. Olyan hosszúak a csöndek. Másik a vörösruhást festi, világíta feneke. Takaró a combjai között, hajnal lehet, a teste újraindul, átmelegedett, kitakarózott. Óriás fehér segg. Kúszik a bőrön a szem, apró fodros részek a hajlatok alatt, az enyészeté, pedig a vörösruhás nőre azt mondja, ő a halál. Hazudsz. Az a kurva te vagy. A te feneked van kitakarva, átmelegedsz, égnek a combok a lepedőn. A halál megfesthetetlen, mindig csak a fenekébe markolsz. A kurvák szomorúsága olyan, hogy elfeledkeznek róla. Hontalan férfiak csöngetnek be hozzá, miért ne tennék. A kurva csöngetésre ébred, kinyitja a szemét. Kikel az ágyból, kávét tesz fel főni. Azt kacagja, a bugyit is miattad vettem, leborotváltam az ölemen a szőrt. Ki bírja nyitni az ajtót, hallja. Én ma téged erössen meg foglak bazni, Egérke. Kint nincsen senki, átfúj a pongyolán. Böködi a mellét, a száját, átfúj a combjai közt a szél. Húzd össze magadon, meg ne fázz.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s