Erotika

A hólyagokat egyesével kellett kiszúrni. A tűt az orvos vényre írta, de még így is egy vagyonba került, mert a testén több száz éktelenkedett. Pár hónappal ezelőtt csak néhány vörös foltot talált törülközés közben. A frottír biztos kidörzsölte, erre gondolt, aztán az autóban bevillant, újra tanul hazudni magának. A foltok egyre nagyobbak lettek, mintha valaki harapdálta volna az alkarját. Aztán dudorodtak, és kifehéredtek. Az orvos arca elkomorult, húsz éve ismerték egymást. Ilyenkor már se mellébeszélni, se hazudni nem lehet. Ezek tele vannak. Gennyel. Megint levegőt vett, hosszabban, mint az ember szokta, és amíg bent tartotta, a férfi mereven nézte a pupilláját. Nehogy hazudni merj. Figyeljetek, ez baj. Ha nem tisztul magától, ki kell őket szúrni.

Egyesével, tiszta tűvel, mert elfertőződhetnek megint. És aztán az újakat is mind. Egyesével. Muszáj. Különben szétrobban, de addigra már centi vastag lesz, és nagyon fog fájni. Mire a karjával végzett, a hasán és a comb belső részén meghíztak a hólyagok. Az asszony nem sírt, csak húros hangszer lett az arca, a vonásai megkeményedtek, a férfi meg arra gondolt, ebbe szeretett bele, ebbe a ridegségbe és tartásba, és bassza meg az isten, hogy a teste többi részén mindenhol puhák és alaktalanok a felületek. Szeretlek, mondta, de a nő elfordította a fejét. Ne hazudj. Nincs az az esendőség, ami ne lenne most jelen, az isten messze van, elfordította a fejét. A szúrásokra koncentrált, a fájdalomra, a fogaira, hogy ne koccanjanak össze. A kezelés legalább egy órán át tartott, jó, most megfordítalak, suttogta, aztán napokkal később már csak a szemével intett. Gyorsan tanultak mindketten. A test erőtlen volt, szinte élettelen, pedig a sejtek buzogtak, pumpálták a friss anyagot, másnapra megteltek gennyel. Mint az állatok, gondolta az asszony, ahogy a férje a gézért nyúlt. A macskáknál látott ilyet gyerekkorában, amikor az anyamacska bal hátsó lába a kerítés drótjába akadt. Alig bírták elállítani a vérzést. A kölyke naponta többször odakullogott az oldalán heverő testhez, és hosszasan nyalogatta, tisztítgatta a sebet.

Ugyanaz a mozdulat, gondolta a férfi, és Angliára gondolt, amint a Rainforest Caféban várta a feleségét már órák óta. Elolvasta az összes napilapot, megivott két kávét, és folyamatosan pipázott. A körülötte levőkre lett figyelmes, nem is a feleségét vette észre először. Ahogy nyílt az ajtó, a vendégek elcsendesedtek. Pedig nem volt az a kifejezetten szép nő. Inkább az, aki mellett nem megy el az ember. Pedig nem is szép, súgnak össze a nők, akik ugyanúgy megfordultak az utcán. A derekát verdeste a haja, most nedvesen himbálózott, a hólyagok lifegtek így a bőrön. Ledobta maga mellé a kabátját, felgyűrte a pulóverét, kimelegedhetett. Vörös és fekete volt csak rajta. A kávézóban összesűrűsödött a levegő, csönd volt és les szag. A sarokban ülő idős férfi a nyirkos októberi reggelre gondolt, a bikák inait látta megfeszülni, látta a deres szálakat. A kutyák hangosak voltak, mindig attól félt, ezzel elijesztik a vadat. De mintha az állat is csak arra várt volna, eltalálják, mintha a sorsot szerette volna kihívni maga ellen, mintha úgy lett volna rendben minden, hogy azon a reggel ő hullik el. A nő a fal mellett dohányt vett elő, ebben biztos volt. Utólag abban is, hogy amit látott, verítékes éjszakákon fog eszébe jutni. Újra és újra. Csatakosan és erős merevedéssel ébred, zihál, a szíve szaporán ver, nehezen veszi a levegőt. A nő a cigarettapapírból tépett egy darabot, aztán csippentett a dohányból, és a combjára helyezte. A szoknya korca közelebb volt a csípő vonalához, mint a térdhez, ahogy leült, látni engedte a harisnyakötőt. Persze nem minden szögből, de a férfi nem is a nő ölét nézte, hanem a mozdulatot. Tele erotikával. Ahogy a comján sodorta a papírba szórt dohányt, ahogy oda-vissza tekergette a szálakat, arra gondolt, mégiscsak lehet isten, ha engedi a szépet, ha enged ilyet.

Ugyanaz a mozdulat, de most a lepedőn, a comb tele sebbel, nem állna össze a dohány. Végre kész, ez is iszonyúan fáj, de muszáj megcsinálni, ennyi méltóság kell, ha már mosdani nem tudok. A szivacsban a beleakadt bőr darabjai, elhalt hámszövet, ne dramatizáld túl, mintha leégtél volna nyáron. Homok a fogak közt, az csikorog, nem fáj, nem szólsz, erős lány vagy. A férfi tüzet adott. A nő sebei jól reagáltak a fényterápiára, a kezelésnek hála a hólyagok elkezdtek leszáradni. Üvölteni tudott volna, amikor az orvos szeme felcsillant, mert közben a test összes hajlatában szétrepedt a bőr, a nedves és puha felület, az alaktalanok most formát akartak, véres és varas ütközet, a test talán nem bírja a fényt, de árnyékban felhólyagosodik, aztán kiszúrják és összetöpped, mondd, isten, hogy rend van a világon, mondd, hogy ilyenkor is bólintasz, és hátradőlsz. El akarom hinni.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s