Ridegtartás

A vaskaput nagy robajjal emelték ki a tokból. Mögötte szabaddá vált a kert, a téglalap alakú virágágyásokban a rózsák, a fal mentén a lugas. Mióta a szemközti tűzfalat a feléig lebontották, megszűnt a gombásodás, a kert szellőzőtt, a rigókat kellett csak elhessegetni. A Fésűember arról beszélt, ennek így kell lennie, ne féljek, majd éjjel felváltva őrködünk a házban. Aztán emberek jöttek, mintha hívtam volna őket, mesélte tovább Marla, erősködtek, hogy nekik itt helyük van. Az üres kapubelsőbe hirtelen állványzat nőtt, az állványon vastagon állt a vöröstégla pora, amibe gyerekkoromban minden vasárnap délben nekimentem, piros lett a kabátom és a nadrágom is. Nagyapa túl szorosan állt be a Ladával, én meg inkább a falhoz lapultam, minthogy a karosszéria karcolódjon. Az utcáról úgy tűnt, az egész ház felújítás alatt van, vagy mintha bombát dobtak volna, romos volt és düledezett. Féltem. Újabb erőkifejtés után, akkor már szűköltem, befelé haladva két kovácsoltvas kaput láttam, duplazár, gondoltam magamban, ahogy a finoman megmunkált virágokat néztem, a fekete leveleket, ahogy a vas élőnek tűnt. Gyere beljebb, szólt rám, ezt most bezárom, mosolygott a Fésűember, én meg csak a halántékát néztem, hogyan őszül percről percre, amíg a kaput reteszeli.
A szobában sokan voltak, ismerősök, főleg férfiak, némák. A franciaágyra fektetett, ne félj, suttogta, de akkor már nyakszirtig fehér volt, alig vált el az ágytakarótól. A nő arca zaklatott volt, parókát viselt és túlságosan rózsaszín volt a rúzsa. Nem szólt egy szót sem, egyesével ránk emelte a revolvert, és lőtt. Ez most az, gondoltam, aztán azt, hogy mégsem, hogy talán jó lenne mégis, úgy élni, ahogy kell, nem billegni folyton. A lövés talált, de nem haltunk meg, ő ezt pontosan tudta, vaktöltény vagy játékpisztoly egy álomban, odalépett hozzám, és piros festéket cseppentett a mellemre és az ágyra. Nem őt néztem, csak a Fésűember hófehér haját, hogy vajon egy perc hány évnek felel meg, mire elér a vörösruhás, megismerem-e az össze fehéret.
Nézem, mekkora a szíve, a rémülettől egyre húsosabb, mozogni látom.
Nincs szoba, gondolja Martin, miközben ezt olvassa, Rigában húzza ki a dugót, émelyeg, azt hiszi, gyomorrontás, pedig undorodik. Undorodik a testtől, ami az övé, undorodik a reggeli szagoktól, a gőzölgő húgy visszacsapó fröccsenéseitől, de mégsem ülhet rá az ülőkére, mint egy nő. A szállodaszoba fala villog, a pornócsatorna semmi újat nem mutat, majd ezt hazudom, gondolja Martin, ahogy írja és visszaolvassa, két nap alatt felépített gyengeség, olyan igéket használ, hogy gyengülök, félek, hányok, és nem találom a körvonalaim. Pornó van, de a nő rajta egyensúlyoz, Martin habzsol, csak az élvezet érdekli, otthon Szofka, a lakásban Marléna, de ő most egy harmadik nőt kúr Rigában. Közben vigyorog és hátradől, micsoda férfi, olyan, akinek mindent lehet, előre fizettem érte, utólag majd bűnbánóan lehajtom a fejem, a feleség az olyan, hogy megbocsát, nem tud mást tenni, kell a pénz, a presztízs, a jó borok, a kirakatban a japán kurva, Marla, ő végképp nem kér számon, hogy tehetné, olyan szerelmes, hogy az nem emberi. Legalábbis el akarja hinni.
Ott vagyok a stewardess szép vádijában, írta Marla, a szék kényelmében, a repülés biztonságában. Muterkám, de büszke lennél rám, átizzadt hát, meg-megreszkető lábak, hazudok, Muter, ebben vagyok a legjobb, Marla majd csapong, aggódik, keresi a járatokat. Az egyik férfi külföldi, Marla alig beszéli a nyelvét. Dadog, a férfi mosolyog, kivillannak az éles szemfogak, and i really like being with you. I think, you are a wonderful, beautiful person. In enjoyed making love with you. But I need to be honest with where my heart is – I admire how open you are. I don’t think I am that opening right now. I thank you for our meeting and your beauty. A szépség kölcsönkenyér, nincs mitől félni, de legyen mögötte felismerés, hogy az ég adta világon semmit elvenni tőlem nem tudnak, mert nem is vagyok, és ők sincsenek, ha erről nincs is tudomásuk.
A vörös festék lassan átitatja a pulóverem, a nő kisétál, magamra hagy. Egy tincs a szemembe hullik, ahogy forgolódom, mélyen lent a seb, művér, paradicsom, hígított rúzs. Csak bízni tudok a kegyelemben, hogy nem vérzed össze az eget miattam, írta Martin, miközben Marla azt mondta a sofőrnek, persze, az meg kinyitotta neki az ajtót, hogy akkor induljunk. A Soroksári út hosszú, indulás előtt füves cigit teker, ez már a harmadik az este folyamán, pedig jókat mondott, nem beszélt félre. A romkocsma mosdója tiszta, a tükörben Marla a hajába túr, elrendezi a tincseket, lehetne szép. Egy szép este, erre gondol, a sofőr meg arra, hogy nincs az az isten, hogy ezt a nőt megdugjam, bármennyire kívánatos, nem mocskolom be. Sem őt, sem magam. Fekete a nadrág, fekete a felső, egy mozdulattal kioldható a nyakpánt, a kendő lecsúszik a vállairól. A sofőr nézi, aztán teker megint, sem őt, sem magam. A vágóhíd kapuja fölött óriás marhák, kifeszített állatok alatt visz az út, Martin gépel, Muterkám szerint azért tartok ott, ahol, mert sosem hallgatok rá, és igaza van. Milyen pompásan fér meg egymás mellett két igazság, folytatja, szeretet kapcsolja őket össze, napról napra tapasztalom, hogy ész nélkül lehet szeretni. És szeretek is ész nélkül, kettőt is, de ez egy másik történet, anyám számára megfejthetetlen. Szippants nagyokat az esti levegőből, biztos nem erre gondolt, a vágóhíd hangárjaiban laknak, fent hangszerek, keverőpult, matrac, lent alkalmi könyvtár és szőlő az asztalon. Csipegess, nyújtja felém a tálat, a sofőr megint anyagot vesz magához, de most csíkot rendezget, felszívja. Nézem. Akár szép este is lehetne, dohányzunk, nevetek, felajánlom, jöjjenek mosni hozzám. Felírja a telefonszámot, aztán soha nem hív, a szaros gatyák addigra kiszakadnak, valamelyik útpadkánál találnak rájuk. Fogják egymás kezét, mint a kisodort kisállatok, riadt őz vagy figyelmetlen macska lehetett, olyan apró, pedig szőke lány és kopaszra nyírt fiú fekszik a szélen. Habzik a szájuk széle.
Hazaviszlek. Jó. Feljössz? Felmegyek. Kapcsolj be zenét vagy nézzünk valami filmet, egy porcelántányért mosogat reggel, míg Martin érkezik, pár órája arról szívta fel a kokaint. Mégis rágördül, az ágy reccsen, pedig most lassabb a mozgás, mint majd délelőtt. Szofka ettől fog undorodni, a lassú táktól és a gyorsabb szinkópától, amivel Marlában vájkálnak. Köpülik, mint a vajat, habos vagy már, ne félj, eltakarja a fehér azt sok pirosat, ami alatta van. Fehér marad, befed, altat, a Fésűember lesz a hó, akkor majd csönd lesz és nyugalom. Most még repdes a bálnaszív, lomhák vagytok hozzám képest, gondolja Marla, mikor bezárja Martin után is az ajtót. A sofőr arcára nem emlékszik. Ahogy leveszi a szemüvegét, teljesen idegen az arc, mintha egy harmadik férfi tenné, egy harmadik susogná, hogy nem rakom beléd, tiszták maradunk mindketten. Marla kígyó, tekeredik a teste, harcol a sofőrrel, hogy valahogy mégis belécsússzon, nyerni akar. A szerelem harc, győzelemre játsszunk, elfelejt mindent, amit tanult, ha nem harcolsz, rögtön győztes lehetsz, a szamurájokat figyeld, ne nyúlj mellé, ne kapkodj. Marla bőg, a sofőr legyőzve, rajta ül már, benne ül, a csikló sebes a sok karmolástól, kéj nincs mögötte semmi. Lefordul, útpadka ez, ne lírizálj, én most hazamegyek. Az ágyban összegyűrt anyagok, Martin majd üdén és frissen áll az ajtóban, Marla viszont undorodik, csak lötyböljem ki magamból a gecit, a kádban guggolva erre gondol, talán lehet, hogy álmodtam, szép este lett, nem volt benne semmi élvezet, tiszta maradt ő is, és én. Sírrabló vagyok, mondja az asztal fölött, nincs bennem semmi kincs, üres vagyok, üreges, mióta titeket akarlak csak látni. A sofőr még visszaint, két perc és mindez mögöttem van, gondolja, Marléna mosogat, a homlokát törli, erősen veri a víz, a mosogatólé a könyökéig csorog, a kokain a lefolyóban, ki tudja, merre tart. Martin ekkor csenget.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s