Fürdés

Felsikált, mint a padlót, közben azt hajtogatta,
legalább szép vagyok.
Visszakérdeztem volna, mekkorák a himlőhelyei,
ha felfogják az esőt.
Kihűltek a csigák a parkban, jó lenne félrenézni végre,
a murvából nem csipegetni a szemeket.
A fiola kitördel, minden más lett,
végre tudok nevetni.
Persze sajog a gödör az arcon, mélyre ástak.

Belül a nyálkás testek magukra maradnak,
tárva az ablak, szépek a fények is.
Van rongy, itatós, mégse szívja semmi,
talán az anyaggal van a baj, nem oldható.
Mint vasárnap délután az Astoriánál,
egymást tükrözik az ablakszemek.
Egymásra néznek, sorra veszik,
legalább szép vagy, legalább vagyok.
Zsíros testük lassú, gerinctelenek.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s