Rapaport

Miután meggyőződtünk arról, nincs vérzés, zártuk a sebeket. Az újszülött selyemmajmok egy mutatóujjon elférnek, annyira aprók. Vér tehát nincs, a varratok maguktól hullanak ki majd. Vagy felszívódnak, így képzelem. A brazil kereskedő keveset beszél, a fontos dolgok nem szóban dőlnek el. Öklömnyi bőrzacskókban tartja a köveket, mind más-más súlyú. Kézzel int, válasszak egyet, nincs benne logika, hogy miért pont azt, a megérzéseimre hagyatkozom. A szütyő ugyanolyan, mint a többi, meglazítja a száján a kapcsokat, a köveket kiszórja elém. A bádogasztal fehér, fehér rajta a holdkő és a hegyikristály. Ezeket felismerem, a többit csak nézem. Arra koncentrálj, amelyik taszít, ered meg a nyelve, Tapogasd meg, elviselhetők-e, meg tudod-e szeretni majd. A szépek szépek maradnak később is. Az egyik olyan, mintha szétszórt lenne, figyelmetlen, szabálytalan foltokat látok. A másik sötét, már-már füstösen gomolyog belül valami, ez a legnehezebb, de lehet, hogy csak én gyengültem el a hőségben.

Gyere haza. Akkor majd elmesélek mindent. Nyüszít, ahogy a fogai közt szűri át a szavakat, még sosem hallottam megijedni. Egyáltalán senkit nem hallottam még attól megijedni, hogy elveszíthet engem. Ez biztos hatalom, ha létezne hatalom bárki felett, illetve ha akarnék vele élni. Ha a hatalom nem a másik döntése lenne, hogy meghunyászkodik, alattam valónak képzeli magát. De ő nem ilyen, legfőképp ezt szeretem benne. Megváltás nincs. Nincs megváltás. Csak te vagy, én se vagyok, csak te valamiért azt akarod, hogy legyen megváltás, és akkor van megváltás, és akkor vagyok én is. A kövek a kezemben, egy csomóval közülük nem tudok mit kezdeni. A gyerekkori nejlon megint tele, a Mályi-tó partján összeszedett kavicsok nehezek, és vízben szebbnek tűntek. Amint megszáradnak, eltűnik a márványos fény, ketté kellene törni őket, hogy csillogjanak. A felnőttek tűrik ezt a hóbortot is, Majd kinövi, gondolja Nagyanyám, amíg az uborkát reszeli. Aztán fél óra múlva megunja, és kiszól, Fejtsd a borsót, vagy válogasd a babokat. Búzától az ocsút, kavicsról többet egy szót se.

Születés után jellegzetes ciripelő hangot hallattak, és keresni kezdték az anya emlőit. Jelenleg az anya – hasa növekvő méretéből ítélve – ismét terhes lehet. Valaki most azt álmodja, hogy a kertjükben ülök, bérbe adták a lugast és a hideg betonpadot. Álmában sem érti, ezt hogy lehet, milyen képtelenség, hogy valaki áruba bocsát egy kerti padot, legalább márványból lenne. Úgy képzelem, csak ücsörgök ott, így álmodja ő is. Hajnalra megbékél, én lettem az új lakó, nevem is van, a mosolyomat is szereti. Olykor elfárad, és kezembe adja, ringassam kicsit. A test apró, az arc érzéketlen, többnyire csukva vannak a szemek. De a test érzékel, az arc pedig óriási, ha összevetem a többi szervvel, aránytalanul nagy. Jó, mondom, gyere közelebb, talán megtanulhatóak az új vonásaid.

Császármetszés törpe selyemmajmon, a plakáton ezt olvasom, miután a képekkel végzek. A vizsgálóban lassan tapogatja végig az állat lábát az orvos, aztán finoman kinyomja belőle a gennyet. Nem értem, hogy lehet valami annyira undorító, hogy nem bírom levenni róla a szemem. Milyen egyszerű lehetne, kinyomkodja, aztán kitisztítja, lekezeli a sebet, idő kérdése, és beheged majd. Csak azzal nem számol, rákosak-e a sejtek, miféle baktérium dolgozik. Olyan, ami legyőzhető, vagy olyan, amit hiába elemeznek ki. A vér alvad, a selyemmajmok kint a falra szögelve, válassz másik bőrzacskót. Olyat, amiben az értéktelenekre figyelsz előbb. A többit egy életen át csiszolhatod. Mazel und broche. Carat, clarity, colour és cut. Az ötödikről, cash vagy credit card, hallgatok. Ne utalj. Legyen tiszta játék, tiszta vétel, a súlya, a tisztasága, a színe és a csiszolása. Szerencse és boldogulás. Ha nem elég értékes, rábaszol. Ha nem elég tiszta, szintén. Ha nem jó a színe, a csiszolása, hiába nyúltál megérzésből érte. Ahogy telik az idő, valamit megértettem. Az, hogy szeretlek, azt jelenti, hogy melletted döntöttem. Hogy nem akarok neked fájdalmat okozni, ezért fel sem merülnek kérdések. Tudom, mert az értéktelenebbre figyeltem, azokon múlik minden. És akkor eszembe sem jut, hogy másik bőrért nyúljak.
A selyemmajmok bőre gyorsan heged. A nyúl pedig rögtön reagál a méregre, óriás daganatot növeszt a lábán. Az orvos szerint le lehet vágni. Először körbeborotválja a szőrt, új nyírófejet vesz elő. A fecskendőben némi altató, bódult állapotban elviselhető minden, szinte nem is ő van ott. Azon a képen az anyát elaltatták, hogy kivághassák belőle a kicsinyeket. Én egyre a bőrzacskómra, a kövekre gondolok. Nagymama már elfelejti, mikor nyár végén rákérdez, Ezekkel mi legyen, hiába magyaráznám neki, hogy olyan, mint Papó és a kaktuszház. Olyan nincs, hogy a halott ruháit másnap nejlonzsákokba rakjuk. Olyan sincs, hogy holnaptól nem nyitom ki a kaktuszházat. Azokat locsolni kell, hogy apránként és sejtenként dögölhessen bele, aki itt maradt. Hogy minden hajnalban verítékre riadjon, maga mellett üres az ágy, nincsen benne senki. Olyankor fogja, és átköltözik az ő helyére. Saját magát nem hiányolja jobbról, így is túl sok időt tölt egyedül. Papó helye lassan átmelegedik, gyorsan fogynak a levélből kitördelt nyugtatók. Bódult állapotban minden elviselhető, de inkább arra kapkodja a szemeket, hogy most igazán hazudik. Pár hónap múlva a kaktuszház helyére a műhely kerül, ott kalapálja ki az ablakkeretből az elszáradt koszos gittet. Valamikor majd kiöntök a nejlonból mindent. Csengetnek, Papó messze van, és magával vitte Nagymamát. Merikém szerezz macskát, főzz az unokákra, vegyél koncertbérletet. Hiába mondaná, hogy ő ehhez gyáva. Hogy mióta nincs, aki szereti benne a sötét helyeket, minden önsajnálat nélkül, de értelmetlen élni. Mert az a férfi elfordult, amikor az új szőnyeget megmutatta, és mosolygott az orra alatt. Mert nincs a világon még egy ember, akinek ilyen aranyszíve lenne. A föld alól, szemét közül is, de kibányássza a gyémántkrajcárokat. És mostmár ő sincs, hogy mindezt feloldozná, odafordulna, Merikém, aludjunk, ne rágd magad, Megváltás nincs, nincs megváltás, csak te vagy, én se vagyok, csak te valamiért azt akarod, hogy legyen megváltás, és akkor van megváltás, és akkor vagyok én is.
Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s