Madonna

A Cika Madonnát Muterkám emelte föl. Apró asszony volt, mély árkok húzódtak végig a testén, akkor láttam, amikor Muterkám a nagy halomba kirakott ruhák felé biccentett, Ezek közül bármit vihetsz, ami jó. Cika Madonna lassan ment oda a halomhoz, mint egy gyanakvó patkány, körbeszaglászta a kombinékat, otthonkákat, szvettereket. Ezeket én már úgyse hordom, mondta Muterkám, és jelentőségteljesen Cika Madonna csupasz bokájára nézett, amin a kosz alól is kidudorodtak az erek. A körmei vastagon elszarusodtak, többnyire meztélláb járt, ezt Muterka nekem csak nyáron engedte meg, Szépnek kell lenned, fiam, a nők nem szeretik az ápolatlan férfiakat. Bütykös lábat addig még nem láttam, Cika Madonna volt az első nő, aki a mellét is megmutatta, mikor sebtiben magára kapkodta Muterkám virágos blúzait.

Nem sokat beszélt, úgyis tudott róla mindenki, a dögkútra járt az elhullott macskákért, sündisznókért, ha végképp nem sajnálta meg senki. Hó végén és év elején mindig. Rudival egyszer meglestük, egy héten át minden délelőtt a viskója előtti vadsövény mögött rejtőztünk el, várva, hogy vadászatra indul. Muterkám utána istenesen megpofozott, biztos a szagomról tudta, merre jártam. A dögkútig legalább tíz percet gyalogoltunk, ráadásul alig volt valami takarás. Rudi már visszafordult volna, mert a Cika Madonna többször megállt, azt hittük, észrevett minket, de csak a szöszös hajába mélyesztette körmeit. Vigyázz, fiam, a nők is kopaszodnak, de nekik nem nő meg a homlokuk, a szálak lesznek egyre vékonyabbak, ritkul mindenhol, hogy a végén megalázó és értelmetlen legyen beletúrni, mert egy csomó megint az ujjak fésűi közt marad, a világító fejbőr feletti napellenzőn. Ezért amíg lehetett, azt figyeltem, hogyan rázzák a hajukat, mikor szántják végig a szálakat, hiszen ezt valóban ideig-óráig tehették. A titkos fotókon, míg mások horpadt hasakat, duzzadt melleket vagy a csípőket örökítették meg, nekem tucatnyi képem volt a hajukat dobáló nőkből. A képen a mozdulat töredéke, már ott se volt köze az élethez, de mindig megdöbbentett, ha évekkel később találkoztam velük újra. Sprőd és törött végű, ápolatlan és lenőtt tövű zsíros szálak, ezek voltak a nők, akikért valaha megvesztem.

A karja tele volt horzsolásokkal, az élő sündisznók harciasak voltak, de mindenképp gyengébbek Cika Madonnánál. Ha a faluban megjelent, az emberek összesúgtak, és behúzódtak a házukba. A nyaralókban bízott, mint Muterkában is, akik télen megkönnyebbülten hagytak nyomokat az érintetlen szűz hóban, mondván, idén sem tört be senki, azok hátha elfelejtik egy év alatt a kéregetést. Minket csak a hőség kergetett ki a városból, jobban meg is szokhattuk a városban, persze ezt Cika Madonna nem tudta, ezt csak Muterka tudta én én, hogy az Astoria és a Nyugati pályaudvar a szegénységről semmit nem tud, Madonna meg a kéregetésről nem, hiszen csak leült a házakkal szembe a poros földútra, és dalokat énekelve várta, hogy felébredjünk.

Add a vállad, szólt hozzám a Madonna, és mivel féltem, hogy tényleg meglátott, és magában úgy dönt, bosszút áll a kukkolókon, inkább nem húz a lábára se harisnyát, se cipőt, elmondja majd Muterkának. De csak a vállam kellett, hogy valamire támaszkodhasson, látod Marla, ilyenek vagytok ti, nők, amíg felhúzta a klaffogós orrú körömcipőt, csak addig kellettem neki. Az első szeretőm akkor dobott ki, miután fél évig simogattam ki belőle az erőszakot. Eleinte hozzá se lehetett érni, csak szavakkal, ekkor lettem a mondatok nagymestere, tökélyre fejlesztettem, melyik főnévhez melyik ige illik, melyik túlzás, milyen jelzőket kell halmoznom, hogy végre széttárja a combjait. És tudod, Marla, ha egy megerőszakolt nőbe sikerült beletenni a farkam, utána azt gondoltam, nincs a világon olyan, hogy lehetetlen. És jött a másik, Gertrúd, akkor már istent hittem, hogy ő sem hagyja magát. Gertrúd idősebb volt nálam, és csontos, és éjjelenként félt a sötétben. Két évig laktam nála, Kosztkvártély beszélgetésért cserébe, mondta. Már egy éve lakhattam nála, amikor egyik éjjel a csapkodó vihar elöl a szobámba jött, és felkiáltott, Csodát láttam, én meg elkezdtem hangosan nevetni, mire Gertrúd bizonygatásképpen az ágyam elé térdelt, egyesével bekapdosta a szájába a lábujjaimat, hörgött és sírt is, utána elcsendesedett és leszopott. Muterkám jutott eszembe az ápolt férfilábakkal, és arra gondoltam, talán szerette ő is a szájába kapdosni őket, azért figyelmeztetett.

Ezt láttam, Marla, ahogy a lábaidért nyúltam, a kezeid igazi gyereklánykezek, mondtam is, mondom, ágyba beszélek én bárkit, ha kell, te sem voltál kivétel, ne hidd. Olyan egyformák vagytok, ti, nők. Az ágyad szélén ültem, markolásztam a lábfejed, később a visító sünök jutottak eszembe, miközben nyaltalak, nahát, ugyanaz a frekvencia, amit Cika Madonna csikart ki a belőlük. Hosszú botra erősített késsel csapdosta a földet, messziről úgy tűnt, maga se tudja, mit csinál. Felfelé spriccelt a vér, Többen vannak, suttogott oldalra Rudi, én meg bólogattam, mert egy sün képtelenség, hogy ekkora zajt csapjon. Véres volt Cika Madonna arca, aztán horzsolásokkal lett tele a karja, ahogy megnyúzta az állatokat. Hallottuk nagyokat káromkodni, talán a kiugró bolhák csipkedhették össze az arcát, ugrottak bele a szájába, orrlyukába.

Nőkről ott és akkor tanultam a legtöbbet, a Madonna olyan asszonyállat, akinek rovarok és bogarak laknak a testnyílásaiban. Megbillent, elvesztette az egyensúlyát, miközben a szoknyát cserélte, nyers savanyúszag csapott meg a lábai közül. Szúnyogok repültek ki, Muterkám rám szólt, mit bámulok, pedig csak a hártyás szárnyakat néztem. Szöszösek voltak, mint a Madonna haja, és világítottak is. A koponyacsont feletti bőr fehér, fehérek voltak a sünök is, ahogy lenyúzta őket. A halálban lehet valami fehér és színtelen. Halál, ahogy a combodat markoltam, és elhomályosított mindent. Csupa vér az arcom, hangosan káromkodom, miközben a bogarak összecsípnek. Rudi szólongat, Menjünk már, de én nem mozdulok, nézem, a Madonna szája mozog, miközben lehántja a tüskés bőrt, énekel.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s