Balkon 2.

Apa alszik. A legszebb férfi, ahogy jobb lábát felhúzza, térdből hajlik és anya bal lábához támasztja. Anya a faliszőnyegre lép, így fog végül apa jól aludni. Apa alszik, és alszanak apa barátai is. Ma, ma valamit megláttam abból, ami erős kötelék köztetek van, ezt álmodja a nő, akit a felhúzott lábú férfi tart, olyan, amire azt mondja az ember, férfibarátság, olyan, amitől a nőnek, főzzön bármilyen finomat is, eláll a szava, és nem akar etetni, ne egyél, inkább beszélgessetek, és csak nézi, nézi az emberét, meg azt az egyiket, másikat, akihez az beszél, és arra gondol, mi szépség ez a világban, micsoda rend, otthonosság. Pedig először csak lecsapta maga mellé a szatyrokat, Végig kellene gondolni a sorrendet, ne legyen kapkodás, tudod, mindig abból van a baj. A lábai szétnyílnak, egyre lassabb a légzés ritmusa. A szatyorból a hűtőbe kerül a tej, kenyeret ma sem vett. Vannak családok, ahol alig esznek kenyeret. Alig eszik ő is, erre vágyott egész életében, hogy ne legyen éhes, bárcsak el tudnám felejteni, milyen a birtoklás, álmodod csak, szokta mondogatni a nő, aki a felhúzott lábú férfit tartja, de már tudjuk, a lábak szétnyíltak, de azt nem, a nőé vagy a férfié. Meleg van, az első fülledt nyári este, a ventilátort lekapcsolták, kinyitották a balkonajtót és a hálószobaablakot, a kereszthuzatban bíznak. Csönd van, zúg a hűtő, zúg a tej, valaki azt álmodja, ebben a szobában rend van, minden reggel frissre vetve a paplanhuzat, egy kéz elrendezi a párnákat, összegyűjti a szanaszét heverő zoknikat, mint később a saját hajszálait. Most még feketék, aztán majd az őszt is. Egy nagyobb sóhaj érkezik balról, ha tudnánk, kié, tudni lehetne, mit jelent, de legalább találgatni, miken töpreng, miközben a kereszthuzatban bízik, miért nem tud aludni, és ül ki a balkonra, hogy kintről hallgathassa a szuszogást, mintha hallgatózna, mintha titok lenne. Az is, titok, kinek a lábai nyíltak szét, ki kapcsolta le a ventilátort és a lámpát, nehogy bejöjjenek a szúnyogok. Nézd, nem is tudod, mennyire szeretlek, sőt, szerelmes is vagyok beléd.

Tudom, és ébredezz, nézd, itt a szatyor, a bacont alulra kell rakni, aztán húst aprítani, sajtot reszelni, bele tojást. A tojás törik, aztán lágyan, mint ahogy előző éjjel szeretkezés után kioldott belőlem a farkad, kihuppant, megszűnt a vákuum, és egyszerre lett iszonyú könnyű és nehéz is a testem, Az üregek, igaz, Igen, te pontosan értesz, lágy maradsz és változékony, mint a tojás kettős teste. A sűrű, amit a cukorral keversz el, így tanultad, a fehér, amit keményre kell verni, hogy ellentmondjon a gravitációnak, fordítsd ki a tálat, nézd, nem esik ki, akkor jó, Akkor jó, mondom, ha így alszol, nem zavar a fény sem, amit a balkonon a cigaretta parazsa áraszt. Csak a kezemet rakta oda a farkára, csak a kezét rakta a farkára, hosszan masszíroztam, hosszan masszírozta, a heréket meg-megbillentette, arccal az ajtó felé fordultam, arccal az ajtó felé, mert az előbb még a csípőcsontodon támasztottam meg a fejem, nem akartam semmit, csak nézte, nem akart semmit, csak néztelek. Eszébe jutott az a hétfői vékonytérdű asszony, ahogy az Egyetem téren vágnak át, és ő mesél, őszintébben, mint kellene, őszintébben, mint lehetne bármikor, amikor két nő, egy huszonéves és egy ötvenes leülnek egymással szemben, Az anyám lehetnél, most a balkonon ez jut eszembe, és hogy talán az ő anyja is épp így aggódik, látja-e valaha még újra a lánya arcát. A szülés után megváltozott minden, mert akkor már nem bírtam nem kimondani, hogy undorodom. Ő prűd volt, és magázott, de nem úgy , mint mások a boldog szerelemben, hanem daccal és ridegséggel, Magán biztosan átment a fél Alföld, és akkor már hiába mondtam volna, magyarázkodásnak tűnt volna, hogy Nem, de tudod, mégis, én azokon az éjszakákon magányos és egyedül voltam, és a magány lassan testet öltött, olykor egy vörösruhás nő lett, máskor nyüszítettem, rohadjon meg  a világ, mert én ezt nem bírom, nem akarok arra gondolni, hogy milyen halott a testem, és továbbra is sorvad. Ez volt az utolsó, hogy magához nyúltam, mondta, pedig a sebek már behegedtek, elmúltak azok a hónapok, amikor nem lehet, és azok is, amikor nem lehet, az ember annyi mindent kibír, ezt mondogatták. És amikor a mellembe harapott, azt akartam csak mondani, hogy ez nem jó, hogy próbáljuk másképp, finomabban, mert 11 hónap alatt elfelejtkeztem a testről, hogy Engedd meg, hogy újra megtanuljalak szeretni, ezt akartam kimondani, de csuklás lett belőle, aztán meg csak evangélium. Baszás közben mit bőgsz, mégis, elárulnád? Akkor letegezett, és akkor tudtam, hogy ha van még nedvesség a Földön, az mind én vagyok, ha van még szárazság a Földön, az mind én vagyok, és ahol a kettő összeér, valahol ott kezdődik az élet, ami mindig kívül reked, elkerül.

Ez itt a szétnyíló combok háza, a balkonon csönd van, pár órával korábban négyen hajoltak a korlátra, az olasz és a portugál férfi, a sofőr és Ulánbátor szépe, ezen összenevettek, amíg a rétet figyelték, és az apró mozgásokat, amíg a macskát figyelték, az egyiket, amelyik a fűcsomók közül ugrott fel hirtelen, talán valami bogárra, mondta Saudade, nézd a másikat, mondta a másik, az olasz, a csuklóig, bokáig betakart testű férfi, apa barátja, majd valaki így emlegeti később, de most azt álmodja valaki, bentről szuszogást hall ki, a nyakára csap, a szúnyogok vérszagra jönnek. A nő messziről ébred, hallja a hűtőt, elmosolyodik, Maga az, kérdez bal felé, ahol éjjel a jobb lába térdből hajlott a testnek. Most viszont összegömbölyödik, figyeli a szeméremajkakat, ettől éberebb lesz, elmosolyodik újra, kinyitja talán a szemét is, úgy képzelem. Éjjel van még, a balkonon ücsörgő alak befelé figyel, bent szuszog a test, lesz majd, amikor nekitámaszkodik megint. Most ellentart, lehunyja a szemét, közel hajol, neszezés bentről és a tej, amit a hűtőbe raktam rögtön, a lecsapott szatyrok, a felsúrolt konyhakő és a többi mind. Eltűnnek, itt mégis összeér a só és a víz, nézem a szemét, pontosan ott kezdődik az élet, a balkonról valaki leskelődik, hallgatózik, aztán álomba szenderül, kicsit zavarba is jön. Mégsem illik meglesnem magunkat.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s