Ügyvezető munkaviszonyban – Pál Dániel Levente Ügyvezető költő a 21. században című kötetéről írt visszhangnyi kritika – szigorúan ellenőrzött indulatok

Pál Dániel Levente merész lépésre szánta el magát, amikor második kötetének Petőfi és Kosztolányi ars poeticáira alapozva adott címet. Az Ügyvezető költő a 21. században sokakban visszás érzéseket kelthet, minthogy “az önimádat büszke heverőjén” fekvő költő képét idézi meg. Azonban a kimért és ambiciózus ügyvezető szerep mögött mély és érzékeny lírai én rejlik. Az ebből fakadó ellentét csak erősíti a kötetre jellemző eklektikusságot: prózai, lírai és drámai szövegeket egyaránt találunk, ezáltal az olvasótól a szokásosnál nagyobb alázatot vár el a szerző: azt, hogy rá és az ő választásaira legyünk nyitottak, dobjuk el berögződéseinket. Dicséretes az a tudatosság, amivel a “szerepkötet” önmagát és minden olvasatát elbizonytalanítja, gondolkodtat, játszik.

Az emberi kapcsolatok sokszínűségéhez mer sokszínű formát választani, s mivel valóban ismeri azokat, jól párosítja az érzést, témát a formával. Verseiben a tiszta költészet elemeit fedezhetjük fel: ”ahogy álmodhoz álmom,/ szívedhez szívem/ egy nagy zöld szem/ álmai folyamában/ csendben hozzásimul”, teszi ezt az, akit „csutkára rágott az isten”, miközben „A kerti székben egy gyerekisten/ farag egy sokszemű nagy fejet.” A szépség mellett azonban megjelenik egy másik regiszter: a tabukról, pl. maszturbálásról szóló filozofikus beszédmód, mely új olvasatot kínálva hoz létre izgalmas szövegeket, lírában hiánypótlón. Illetve a hűvös eltartás sorai: „két hónap múlva elvetélt/ akinek pocakja megihletett/ abban az órában a kagylóimat tisztogattam”, „a kert birsalmafényű csendje” és a „fáit lóbáló Klauzál tér” kínálnak beszédes díszletet hozzá. Tudja, a fájdalomról és a magányról ridegen szól a legmegrázóbban.

A drámai írásokban izzik a levegő, a szereplők minden helyzetben dönteni kényszerülnek, hiszen kibillentik egymást, a figurák élnek megszólalásaikkor, a sorok mögött tapintható a feszültség. A próza pedig Bartisra emlékeztető kegyetlenséggel dolgozik, „a magány felmelegedik”, nem kímél senkit és semmit, mondatszerkesztésében is kiváló megoldásokat mutat: „Messze volt, mint azok, akik már mindenről lemondtak, és akiket kifejezetten zavar valaki, aki miatt esetleg nem kellene.” „Aki megerőszakol, az is szeret” – ezt az ambivalenciát oldja fel a kötet.

Mert nagy a tét, “Önmagamat önmagammal mérem” – írja Kosztolányi, és ezt teszi az ügyvezető költő is, 21. századi módon, értékrenddel, megdöntve a spleenes dandy, szenvedés-lírát produkáló költőképet, ezáltal persze sokaknak feladva a leckét.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Ügyvezető munkaviszonyban « Pál Dániel Levente

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s