Mint a sót


Negyven felé a férfiember elviselhetetlenül szaglik reggelente, Muterkám, figyelmeztethettél volna hamarabb, hogy hiába vásárolom fel a drogériák férfikollekcióit, a szagom fogja meghatározni minden lépésemet. Sokkal rövidebbek a nappalok azóta, hogy a homlokom elkezdett felfelé kúszni, a tarkólövés, ha majd kettényílik a koponya a vakító fehérség mentén, remélem, eltemet. Vagy addigra megszokom, csupa kopasz férfival veszem magam körül, és abban bízom, az éjszakák sűrűsége ellenpontozza majd a szálak ritkulását. Tegnap vendégek voltak megint, átadtam a helyem, Muterkám elkényeztettél, mert a vendégágy középen horpadt, és erre valóban nem lehetett felkészülni, nyugtalanul aludtam, annak a fiatal nőnek meg formás a csípője, amíg kavarta a levest, azt figyeltem, ilyenek a csípők, időréseket nyitnak egy-egy főzés közben, közben kinyílik a koponya is, terjeng a hagymaszag, kicsit odaégetted, gondoltam magamban, és azt is, nem fogom szóvá tenni, erre, Muterkám, te is mindig háklis voltál, ha néhanap muszáj volt, mert elfogytak a fagyasztott és előfőzött zacskós ételek, és beteg voltam, vagy csak dühös lettem, hogy Mégiscsak te vagy a nő, beledöglenél, ha készítenél végre valamit, na olyankor álltál fel a karosszékből, a dohányzóasztalra tetted a keresztrejtvényt, Megvárhattad volna, hogy befejezem, szúrtad ki oldalra, Erőszakos vagy, aztán mégis kieveztél a ringó pongyolában, ami alatt sosem volt semmi az évek alatt összepöndörödött bőrödön kívül.

Az is a nap miatt van persze, bárki bármit mond, égéstermék minden ember, most például a napon állok, szélcsend van, Muterkám kint köröz, és a kezében egy számlát lobogtat, kagyló a jobb fülén, tájidegen tárgyak, a tengerzúgásból nem hallotta még ki soha senki, merre kellene menni, csak az őrjítő zúgásra emlékszünk, hogy innen el kell menni, aztán a vérre fogjuk, hogy hajt, de hónapok telnek el, esetleg évek, míg bevalljuk végre, álmatlan lesz az az éjjel is, a hitvesi ágy a világon a legkényelmesebb, horpadások nélküli fa, akkor oldalra nyúl a férfiember, és megérzi a saját szagát, Kicsit sós, erre gondol az asszony, Kicsit lehettem volna tapintatosabb, erre gondol az ura, aztán arra, hogy Mekkora fasz vagyok, és ezt addig ismételgeti, míg mintha bárányok lennének, bele nem alszik.

Aztán kibírhatatlanok lesznek az éjjelek, ha nincsen só. A gyerekek rugdalózva kelnek, hajnal van, alig múlt három óra, a dobhártya szétszakad, a nőben rendeződnek a tennivalók, a szakadást megvárni nem szabad, halláskárosodás, a gyereknek a genny, a nőnek ez a szó dobog a fülében, és autóba ülnek, végül az ölében tartja a fájdalomtól éber apró testet, apa oldalt áll, nézi anyát, Valamit kellene tennem, megint ez az őrjítő tehetetlenség, Nyugodj meg, néz oldalra a nő, itt vagy és itt a só is, De a gyerek fülére kevés volt, Csak a gyulladás volt erősebb, nem vagy hibás, ne marcangold magad, én sem figyeltem jól. És aztán amikor már réges-rég felnőttek, a fölszúrt fülű lány benyit a lakásba, és az orrát megcsapja valami erős illat, Mama, nem értem, már szólni akarna, nyílik a száj is, a genny kiömlik, oldódik a hasgatás, aztán néma marad, nincsen mibe higgyen, az orvos mosolyog, nem értem, miért ilyen kedves, leül a keresztrejtvényes fotelbe, és mélyen magába szívja, amit az anyja a gázon forral, a sót. Apa öt éve is van már, hogy meghalt. Mama most épp olyan ráncos és töpörödött, mint Muterkám volt abban a jelenetben, Mama alatt talán van fehérnemű, hiszen apa azt szerette főleg, vagy inkább neccharisnya, mert ez a férfi a rácsok mögé bújtatott lábakért bolondult. Mama szeretkezés után abban aludt el. Hajnalban szedte le magáról, egy kézzel gyűrte, a rácsok bevágtak a combján, apró réseket rajzoltak a puha bőrbe, de Mama nem bánta, úgy hiszem. Apa ezután odakucorodott, Mamát két karjába fogta, mint a Moncsicsi babát, ezt csak később értettem meg, nekem olyanom sosem volt, ha Apa nem számít annak, amint Mamát öleli, szorítja, a patent hangosan pattan, így alszanak, én még csak a közös álom vagyok, éjjelente rugdosom Mama hasát, és Apáét Mamán keresztül, aki mintha megint kisautókat tologatna.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. hidvégi tamás szerint:

    szia zs, meghallgattam a salt and pepa klippet, szeretem az ilyet ezért íme az én egyik kedvencem, mivel nem tudom az email címed, hát itt küldöm,HT:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s